Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Simon Katalin: Karinthy Frigyes fantasztikus útja
na nem olyan bizalmas az íróval, mint a bécsi Pötzl professzor, és nem olyan titkolózó, mint a pesti barátok. Számára Karinthy ugyanolyan páciens, mint a többi, legfeljebb egy kicsit érdeklődőbb. Mégis, ennek a két embernek az együttműködése szükséges az operáció sikerességéhez, hiszen nem egyszerűen egy szervet, hanem magát az agyat, a gondolkodás központját műtik. Az operáció során nemcsak az orvos kézügyességére, szakmai tudására, de a beteg fegyelmezettségére is szükség volt. Ezt későbbi visszaemlékezésében maga Olivecrona is elismerte, és több recenzióban is felfigyeltek erre a momentumra. Olivecrona szerint Karinthy „[j]ó páciens volt. Nyugodt, fegyelmezett. [...] Akkoriban helyi érzéstelenítéssel végeztük az agyműtéteket. Kellett a beteg részvétele, ébrenléte. Jól megfelelt, együttműködött.”60 Vagy másutt: „Volt abban valami egészen rendkívüli és bámulatra méltó, ahogyan teljes figyelemmel és szellemi éberséggel tudta követni a műtét menetét. Egészen különlegesen csodálatos.”61 Karinthy emellett élete végéig hálás szívvel gondolt a stockholmi orvosra, és kapcsolatot is tartott fenn vele. Hálás volt, mert „kapott még két évet a restanciák elvégzésére”,62 és felnézett rá: nemcsak azért, mert az orvosokat a kor hőseinek tartotta, hanem 60 Karinthy Ferenc: Olivercona. In: Uő: Szabad rablás. Karcolatok. Szépirodalmi, Budapest, 1983. 209. old. 61 Kendi Mária: Karinthy nyomában a Serafimer Lazarettedben. Magyar Hírlap, 1968. augusztus 29. 9. old. 62 Szinetár Ernő: Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül. Magyar Hírlap, 1937. május 9. 21. old. 63 „Sie haben meinen Roman „Reise um meinen talán azért is, mert ha a természettudományos pályát választotta volna, valószínűleg Olivceronához hasonló tudós szeretett volna lenni. 1937-ben, miután könyv formátumban is megjelentetett regénye óriási sikert aratott, próbálta külföldön is kiadni. Tervei között elsőként a német és svéd nyelvű változat szerepelt, utóbbihoz próbált Olivecronától segítséget kérni. 1937 áprilisában írott levelében még csak arra kérte, hogy ha zavarná a regényben a név szerinti szerepeltetés, akkor mondja meg neki, mielőtt még idegen nyelven is kiadnák az Úrázást. Habár Olivecrona válaszleveleit nem ismerjük, a külföldi verziókból egyértelmű, hogy Olivecronát ez nem zavarta. Az író elküldte neki a regény német nyersfordítását, majd később olasz kiadását is, és habár válaszleveleit nem ismerjük, Karinthy 1937. augusztus 14-i levelének egyik mondatából, valamint a professzorral készült későbbi interjúkból egyértelmű, hogy olvasta a regényt, és nemcsak tetszett neki, hanem orvosi szempontból is precíz és különleges leírásnak tartotta (és nem csak a svéd idegsebész, hanem más orvosok is). Az író Olivecronához írt egyik utolsó levelében a svédországi kiadáshoz kért segítséget egykori orvosától, regénye svéd nyelvű megjelenését azonban már nem érhette meg. 1938. Schädel1’ gelesen." Karinthy Frigyes levele Olivecronához, 1937. augusztus 14. OSZK Kézirattár, Analekta 11.344 34.1. Magyarul lásd: Buzády, 1975b. 81-82. old. Olivecrona visszaemlékezését lásd Kendi, /. m. 9. old., valamint Hámori, I. m. 12. old. A könyv orvosi elemzését lásd: Koch, Gerda dr.: Medizinische Anmerkung. In: Frigyes Karinthy: Reise um meinen Schädel. Union Verlag, Berlin, 1985.178-180. old. 311
