Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Simon Katalin: Karinthy Frigyes fantasztikus útja
műtét előtt ismét részletesen megvizsgálták az írót, ahol ugyanazt állapították meg, mint a Wiener Polikliniken: a kisagy daganata, tumor cerebelli, azonnal operálandó. Olivecrona és az agysebészet Herbert Axel Olivecrona 1891. július 11-én született a svédországi Gotland-sziget fővárosában, Visbyben. Egyetemi tanulmányait 1909-től kezdődően Uppsalában végezte, majd 1912-től a Karolinska Institutetben. Ugyanitt két évig, majd a dortmundi Patho- lógiai Intézetben újabb egy esztendeig pa- tológus asszisztens is volt. 1918-ban doktorált, ekkor már Lipcsében dolgozott. Az első világháború után egy évet töltött az USA-ban a Johns Hopkins Kórházban Walter Dandy mellett, aki látva a fiatal svéd tehetségét, beajánlotta őt Bostonba, Cushinghoz.22 A Cushing által felajánlott lehetőségeket azonban nem tudta teljes mértékben kiaknázni, mivel nem volt pénze ahhoz, hogy két éven keresztül önerőből külföldön éljen (később, 1929-ben azonban sikerült egy hónapon keresztül tanulnia Cushing mellett). Ennekellenére gyors karriert futott be: 1919-ben operált először, 1924-ben docenssé, 1930-ban a Serafimer Lasarettet főorvosává, 1935-ben pedig már Napló, 1936. május 5. 5. old. 22 Walter Dandy 1910-től a Hunter-laboratóriumban együtt dolgozott Halsteddel és Cushinggal. Dandy vezette be a ventrikulográfiát, azaz az agykamrák feltöltését levegővel. Ennek segítségével a daganatok helyét pontosabban meg lehet határozni az agyban. Dandy módszerét átvette Olivecrona is. Cushing ugyanakkor nem kedvelte az ezen alapuló diagnózist, mert nem minden esetben tartotta professzorrá nevezték ki. A harmincas években ötvenágyas külön osztályt kapott Stockholmban, ahol gyakorlatilag kizárólag ideg- sebészeti eseteket kezelt.23 Karinthy tehát abban az időben találkozott a svéd professzorral, amikor az ereje teljében, Európában egyedülálló módon kezdte el meghonosítani az amerikai orvosok által kifejlesztett forradalmi módszereket. Olivecrona tudása már kezdetektől fogva reményt ébresztett a Karinthy házaspárban.24 Milyen volt a harmincas években egy koponyaműtét? Milyen fejlődésen ment át az idegsebészet a harmincas évekig? A tre- panáció, azaz koponyalékelés nem új keletű eljárás, már az ősidőkben is ismert volt. Ekkoriban valószínűleg rituális célból műtötték, többnyire a szent betegségnek tartott epilepsziát próbálták vele gyógyítani. Ezt a módszert tulajdonképpen minden korban ismerték a társadalom gyógyítói, csakhogy a különböző századokban - az operációs eljárások bizonytalansága és a gyógyulási eredmények, pontosabban a magas halálozási ráták miatt - megoszlottak róla a vélemények. A 18. század első felében például Jean Louis Petit nyomán a koponyalékelés túlzott favorizálása nyomta rá bélyegét a korra. Jean Méry, a párizsi Hotel Dieu orvosa hatvanéves praxisa alatt gyakran trepanált, ám ez alatt az idő alatt megbízhatónak. Katona Ferenc dr. : Az agysebészet története. Medicina, Budapest, 1963. A továbbiakban: Katona, 1963.107-108., 113. old. 23 Hámori Tibor: Látogatás Olivecronánál. Tükör, 1964. december 15.12. old. és Szállási Árpád: Tisztelet Olivecrona emlékének. Orvosi Hetilap, 1992/22. sz. 1377-1378. old. 24 Lásd Karinthyné levelét még a Stockholmba érkezés előtt: Karinthy Frigyes, 1964. 595. old. 303
