Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje

hármuk közül csak az ő neve mellett szerepel az a bizonyos piros ceruzával beírt i betű, Arankáé és Cinié mellett nem. Ez arra utal, hogy a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal értelmezése szerint csak Tibor minősült a zsidótörvények rendelkezései folytán zsidónak, nővére és unokaöccse viszont nem. Ha annyiban hitelt adunk Böhm kijelentésének, hogy kiszabadulása után esetleg éppen büntetett előélete okán nem vehette át az üzletet apjától, és/vagy az sem merte cégét börtönviselt fiára bízni, akkor valószínűbbnek látszik, hogy eleve Aranka örökölte azt, Tibor pedig nem tulajdonosként, hanem csak üzletvezetőként dolgozott a boltban. Erre utal Aranka 1938-ban Amerikában élő barátnőjéhez írt levele, mely szerint „Tibor fivérem már 3 éve vezeti az üzletet, megnősült, rendes, unalmas polgár lett”.53 Ennek a helyzetnek vetett véget a Béla bátyámban is említett, a két Böhm testvér közötti szakításhoz vezető családi perpatvar.

Láthattuk tehát, hogy Karinthy Ferenc Béla bátyám alakján keresztül igyekszik feldolgozni a család „tévútra” tért tagjainak problémáját. Ugyanakkor azonban az is kiderült az elbeszélés periratokkal történő egybevetése során, hogy Béla, illetve Böhm Tibor az elbeszélésben — a kriminológiában és a sajtó közvetítésével a nyilvánosságban is jelen lévő intellektuális bűnözőről alkotott koncepciónak megfelelően — egy különösen rafinált, jó szervezőképességekkel rendelkező, „minden hájjal megkent”, ámde mégis szeretetreméltó pikareszk figura53 Böhm Aranka levele Bergmann Terézhez, 1938. október 27. Idézi: Borgos Anna: Portrék a Másikról.

ként jelenik meg. A „valós” bűntettekről fennmaradt iratok is ezt látszanak alátámasztani, ugyanakkor az is jól látszik a különböző ítéletekből, hogy az igazságszolgáltatás komolyan vette az intellektuális bűntettek problémáját. Miközben a Böhm által elkövetett és ehhez hasonló bűntettek a háború előtt még inkább megbocsátandó csínynek vagy éppen csodálatraméltó értelmi képességekről tanúskodó cselekedeteknek számítottak (mint ahogy Karinthy Ferenc elbeszélésében is inkább ez a felfogás dominál), addig a két háború közötti magyar bíróságok különösen keményen léptek fel az ilyen jellegű bűncselekményekkel szemben.

Böhm Tibor esete ugyanakkor a bűnözés történetét kutató történész számára is tanulságos. Bűnözői karrierjét vizsgálva jól látszik, hogy a kriminológiai koncepciók vagy bűnügyi statisztikai adatok mögött rejlő egyéni életpályák mennyire különböznek a hatalom által felállított fogalmi keretektől. Esetünkben egy, az intellektuális bűnözőről alkotott képbe jól illeszkedő bűnözői pályafutás éppen egy nem intellektuálisnak minősülő - vagy ahogy Cini nevezte, „piszli- csáré” - bűntettnek köszönhetően ér véget. Ha ennek alapján fordítva szemléljük a dolgot, felvetődik a kérdés, hogy vajon a Böhm által elkövetett(P), jól kigondoltnak tűnő lopási kísérletek nem tekinthetők-e mégiscsak intellektuális bűncselekménynek. így tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy kizárólag az elkövetett bűn típusa alapján nem dönthető el egy bűncselekAlkotónők és alkotótársak a múlt századelőn. Nórán, Budapest, 2007. 360-361. old.

294