Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje

roni-féle üzletben elkövetett lopás vádja alól mentették fel - bár a bíróság azért megjegyezte, hogy a módszer mindhárom esetben nagyon hasonló, így csak a harma­dik esetben felmutatott alibi miatt mentik fel ezen ügy alól. Az elsőfokú ítélet szerint tehát Böhm Tibort két rendbeli lopás mi­att egy év és hat hónap börtönre, a Dentaria üzletében elkövetett lopás sér­tettjének kártérítésére, valamint politikai jogai gyakorlásának öt évig történő felfüg­gesztésére ítélték.38 Súlyosbító körül­ményként vették figyelembe korábbi bün­tetéseit, és főleg „megrögzöttséggel páro­sult vakmerőségét”. Az ügyész a tárgyalás során kérte, hogy Böhmöt utalja a bíróság szigorított dologházba - a második bünte­tőnovella, az 1928. éviX. törvénycikk alap­ján a legalább három bűntettet elkövető „megrögzött bűntettesek” esetében erre lehetőség nyílott-, abíró azonban elutasít­ja ezt a kérést, mert szerinte sem üzletsze­rűség, sem pedig „állandó hajlam” nem ál­lapítható meg Böhmnél, aki „megállapítot­tan alkalmi bűntettesként jelentkezik.”37 Az ítélet ellen a védő és az ügyész is fel­lebbezett. Az ítélőtábla azonban már nem bizonyult ilyen engedékenynek a vádlottal szemben: a másodfokú ítélet szerint - hiába hozott Böhm ügyvédje újabb tanúkat, akik a közös strandolást bizonyították - a Calderoni-féle üzletben történt lopás ügyé­ben is bűnösnek találták. Ezzel pedig rög­tön „lopással üzletszerűen foglalkozó tolvaj­já” válik Böhm, ami a fent említett törvény 36 BFL VII.5.C 8801/1929. Böhm Tibor büntetőügye. A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék ítélete, 1929. október 9. 37 Uo. 38 BFL VII. 1.d 11676/1929. A Budapesti Királyi alapján szigorított dologházzal büntetendő. Az indoklás szerint „abból, hogy a vádlott néhány napon belül három, de még a kir. törvényszék ténymegállapítása szerint is két rendbeli lopást követett el előzetes el- tökélésre mutató tervszerűséggel, az esetek mindegyikében teljesen azonos közveszé­lyes módon, minden kínálkozó alkalom vagy szükség, sőt általában minden különösebb indok nélkül, - a királyi ítélőtábla megítélé­se szerint arra lehet és kell okszerű követ­keztetést vonni, hogy a vádlott a terhére megállapított bűncselekményeket nem al­kalmi elhatározásból, hanem állandó jöve­delemszerzés végett, ismétlési célzattal kö­I »38 vette el... így tehát sokkal súlyosabb ítélet szüle­tett másodfokon, legrövidebb három év szigorított dologházra, valamint tíz év hiva­talvesztésre ítélik Böhmöt. Kevés vigaszt jelenthetett az elítéltnek, hogy az ítélő­tábla kihagyta az ítéletből az okozott kár visszafizetésére vonatkozó részeket, mivel arról, hogy a „vádlottnak megfelelő vagyo­na, jövedelme vagy keresete van, a rendel­kezésre álló adatok alapján kellőképp meg QQ nem győződött.” Egy intellektuális bűnöző jó útra tér (?) Cini a büntetés letöltése után megtörtnek látja „fiktív” nagybátyját. „Haja már őszült, amikor kijött; éppen nyár volt, Siófokon ta­(télőtábla ítélete, 1930. január 11. 39 Uo. A jegyzőkönyvek szerint a magánhivatalnok és utazó Böhmnek havi 240 pengős fizetése volt. Vö. BFLVIU.d 11676/1929. A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék ítélete, 1929. október 9.1. old. 289

Next

/
Thumbnails
Contents