Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe

Vagy zárhatnánk közelítéseinket a Napló sokatmondó, utolsó jegyzetével: „Ma éjszaka Németh Lászlóval álmodtam.”128 De térjünk inkább vissza az Epepé\réz, annak is a nyitányához: „Később visszagondolva rá, csakis úgy történhetett, hogy Budai az átszállás zűrzavarában eltévesztette a kijáratot, egy másfelé induló gépre került, és a repülőtér alkalmazottai is elnézhették valamiképpen a cserét.”129 Amennyiben az „elnéz” elem másik, „eltűr” jelentését engedjük be olvasatunkba, úgy Budai Epepe128 Karinthy Ferenc, 1993. 3. k. 1974-1991.458. old. (1991.06. 20.)

kalandját titokzatos erők munkálkodásának is tulajdoníthatjuk. A nyelv játéka a város történeti idő felettiségét transzcendenciaként teszi jelenvalóvá. Karinthy Ferenccel együtt csak remélhetjük, hogy a víz valóban utat mutat, az „elnézés” erői legalábbis semlegesek irányunkban.

Búcsúzzunk Karinthy Ferenctől és regényétől a nyelv biztatásával, e jelentésjáték vessen fényt szánalom, elutasítás és feledés közt leírható utóéletére.

129 Karinthy Ferenc, 1979.5. old.

426