Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe

kedveli a lilaságot, amit ellenzékinek képzel, míg a reális leírást, legyen az bármi nyers, kommunista dumának, tehát gyanúsnak érez. így történhetett meg, hogy ma Mészöly Miklós vagy Hernádi Gyula hivatalosabb író, vagy mondjuk gyakorlatilag többet szerepel, mint például Darvas József, aki kommunista és az írószövetség elnö- ke.” A hivatalos orgánumok úgyis csak ellenkező hatást érhetnek el: „Ha valakiről azt írják, hogy ideológiailag hibás, rögtön felkeltik a közönség érdeklődését.”27 Vagy: „Mi baja lenne a rendszernek, ha megünnepelnék március 15-ét? Semmi. Sőt, kissé kompromittálnák is vele, mint mindent, aminek hivatalos íze van.”28

Amint a közönség, az írók is kizárólagosságra törekvő csoportokba tömörülnek. A Napló társadalmi bázisuk alapján különíti el a legjellegzetesebbeket: ilyenek a tömeg, az írók, a Párt hivatalos, a népiesek és az ifjú forradalmárok írói.29 Kitüntetett státussal csupán a hivatalos irodalom bír, mely szövegek megingott hegemóniáját a közönség nem-, vagy elutasításban történő olvasásban veszi tudomásul.

Karinthy Ferenc relatív szabadságot biztosító kívülállásával azonban maga is „bűnössé” válhat, amennyiben nem teljesíti be az irodalmi „apaság” (akár mint valamely irodalmi centrum központi, akár mint az ifjabb nemzedék egyes csoportjainak referenciafigurája) hagyományőrző feladatát: „nem tartozom bele semmiféle áramlatba,

26 Uo. 1. k. 1967-1969.460. old. (1969. 09. 23.)

27 Uo. 1. k. 1967-1969. 406. old. (1969. 05. 25.)

28 Uo. 1. k. 1967-1969. 386. old. (1969. 03.14.)

29 Uo. 2. k. 1970-1973. 22-23. old. (1970. 02.17.) so Uo. 2. k. 1970-1973. 23. old. (1970. 02.17.)

vagy csupán nagyon távolról [...] Kosztolányi, Hunyadi, tán ezekhez van a legtöbb affinitásom az elődök közül. Ezeknek se volt társadalmi bázisuk, vagy nem több, mint az enyém.”30 Az „irodalmi kontinuitás” fenntartásának feladatát tehát nemcsak az olvasásban és az irodalmi elődök: „apák” újra és újra megjelölésében, valamint a hagyományfolytató írásban látja, hanem (a családmetaforát folytatva) az irodalmi utódok keresésében-nevelésében is: „így kéne át- örökíteni-vinni tovább nem is a magyar irodalmat, csupán a magyar írást. A nyelvtant. Mert ha egy nemzedék kiesik, magva szakad az egésznek.”31 A hatalom korrumpált- sága pedig abban is megakadályozza, hogy aktív részt vállaljon az apák nemzedékére jellemző, nosztalgiával megidézett irodalmi élet korlátozott érvényű feltámasztásá- ban-folytatásában: „A magyar irodalom szervezete rossz. Legfőképp egy olyan havi vagy félhavi folyóirat hiányzik — amilyen a Nyugat, majd a Magyar Csillag volt.32 Esküszöm, utálok minden felelősséget, és szívesebben süttetem magam a nappal a Sportuszodába - ilyesfélét azonban mégis elvállalnék. [...] Elvállalnám, nem a hatalomért, amit utálok, alatta lenni is, és gyakorolni is, de ezért a kontinuitásért.”33

Térjünk vissza a „lilák” ellen folytatott harchoz. Elfogadhatatlanként jelennek meg Karinthy Ferenc szemében.

Először is: a „lilák” szakítanak a mimézis elvével: „Mindez akkor kezdődött és on31 Uo. 1. k. 1967-1969. 402. old. (1969. 05.15.)

32 Uo. 1. k. 1967-1969. 256-257. old. (1968. 09. 28.)

33 Uo. 1. k. 1967-1969. 402. old. (1969. 05.15.)

408