Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

férfinak mint embernek önmagáról szóló megállapításait, ehelyett kilökték a nőt az önmagát önmagán keresztül megismerő intellektus belső világából, és kicsukták a külső világba. [...] Természetrajzi fogalommá alakították át, a külső természetbe osztották be, mint valami tüneményt, vagy jelenséget, aminek a titkát (a nő rejtély! Rémes!! Hát akkora férfi mi az istencsudája?) az emberi (alias férfi) elme van hivatva megfejteni.”37

„Mert minden állat- és növényvilágból vett hasonlattal szemben áll a tény, hogy az ember úgy, ahogy van, eleven társadalmi vonatkozásaival meghatározott eleven alakuló valóság.”38

A nőiséggel kapcsolatos, társadalmi-hatalmi viszonyokra reflektáló gondolatainak megfogalmazásához mintha valóban Böhm Aranka szolgált volna mintául. A nárcisztikus önmaga felé fordulás, a külső megjelenés felértékelődése és „csereértékként” való használata lebilincselő, szuggesztív, de kényszerű és kétélű eszköz volt Böhm Aranka és sok nőtársa birtokában. Ugyanakkor a férfi által elkényeztetett, dologta- lan nő elrajzolt képe legfeljebb egy szűk társadalmi rétegre igaz. Karinthy nem tekinti munkának a házon belül, nem pénzért folytatott, de sokszor épp annyi energiát igénylő tevékenységet, amelynek során éppenséggel a nő dolgozik a férfiért.

„Az elnyomatás hosszú századai alatt, míg a férfiak dolgoztak a nőkért, a nők, megfosztva a másokért való munka és fáradság lehetőségétől, kénytelenek voltak önma37 Karinthy Frigyes: Capillária. In: Karinthy Frigyes,

2000.113-115. old.

38 Uo. 117. old.

gukkal foglalkozni, aminek az lett a következménye, hogy testileg finomabbak, szebbek lettek a férfiaknál, s így kétségbeesett helyzetükben nem maradt számukra egyéb, mint hogy az élet örömeit élvezzék, anélkül, hogy annak fáradságaiból kivegyék a részüket. [...] A nők kénytelenek voltak abból élni, amiért éltek, hogy tudniillik szeretik és dédelgetik őket, és igyekeznek nekik minél több örömet okozni.”39

Böhm Aranka a kortársak tükrében és kapcsolati hálójában

Böhm Aranka személyiségének legmeghatározóbb eleme a róla emlékezők szerint a végletekig fokozott, már-már karikaturisz- tikus méreteket öltő tetszésvágy, amiről épp ezért nem tudni, mennyi benne az el- rajzolás, a stilizálás (meg persze a szerzők saját személyisége és viszonya Böhm Arankához). Visszatérően megemlítődik az állandó hódítás-, elismerés-, figyelemvágy, a szexuális és egyéb élmények hajszolása, a szélsőséges pénzszórás, az emocionális kiszámíthatatlanság, a kötődés- és leválásproblémák. Ha klinikai terminusokkal vagy diagnózissal akarnánk illetni ezeket a viselkedési jegyeket, egyfelől a mániás feszült- ségoldási mód, másfelől a nárcisztikus személyiségzavar címkéje merülne fel.40 Az alkati hajlamosító tényezőkön és élettörté- neti gyökereken túlmutató kulturális keretben értelmezve azt feltételezhetjük,

39 Uo. 163. old.

<o Vö, Czeizel—Erős I. m. 162-163. old.

248