Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Borbás Andrea: Lágymányosi szív
rítva, főkapuját lánctalpas páncélos torlaszolta el, kifelé meredő ágyúcsővel...” 5 Az életművet áttekintve mégis nyilvánvalóvá válik, hogy a Ferencváros megjelenítése, illetőleg témaként való kezelése jócskán elmarad a Lágymányosétól. Nem csak arról van szó, hogy Lágymányosi éjsztrkák címen született írás, míg azonban Ferencvárosi éjszakák című művet hiába keresünk, de jól példázza ezt a jelenséget a Ferencvárosi szív című sportnovellákat magába tömörítő kötet is, mely paradox módon igen részletes, s részben már idézett leírásokat tartalmaz a Lágymányosról.36 A Ferencváros itt is csupán az említés szintjén van jelen: „bizonyos nosztalgia és titkos rokonszenv már régen vonzott a ferencvárosiakhoz. Diákkoromban az Üllői úton laktunk, s ha veszélyes napokon iskolát kerültem, többnyire a közeli FTC-pályán kötöttem ki, néztem a legendás zöld-fehér labdarúgók edzését.” 7 A Lágymányosról viszont a korábban idézett részleten kívül, ilyen leírások találhatók még: „Tavaszi délelőttökön, mikor az első langyosság kicsalogatja az embert, le szoktam sétálni a budai rakparton egész a vasúti hídig, még azon is túl, a lágymányosi holtághoz, végig a hosszú föld- nyelven. Nézem a vizeket, balra a csillogó, ébredező Dunát, jobb felől az öböl mozdulatlan tükrét, a fel-felugráló halakat, fürkészem az ifjúság tűnt képeit - de most sivár 35 Karinthy Ferenc: Budapesti ősz. In: Uő.: Ezredvég. Szépirodalmi, Budapest, 1990.189. old. 36 Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt. In: Karinthy Ferenc, 1980a. 176-177. old., illetve: Uő.: Ferencvárosi szív. Magvető, Budapest, 1960. 46-47. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1960. és elhagyott ez a tájék, az egykor oly népes uszodák homokját fölverte a gaz, hordók és csövek hevernek a fűben, a holtág szájánál egy roncs uszály”.38 Az író kötődései 11. kerületi szülőföldjéhez úgy látszik, jóval erősebbek voltak. Ez a kötődés jelenik meg a Lágymányosi éjszakákban, amikor a szabadtéri színpaddal kapcsolatban jegyzi fel a következőket, utalva a terület kettősségére, kétarcúságára: „...vagy egy éve ilyenkor több ízben felhívott egy rekedtes, erélyes hang, és fölszólított: írjak gyorsan három- felvonásos operettet a lágymányosi szabadtéri színpadnak, ez nekem, mint a kerület őslakosának hazafias kötelességem. [...] így éjszaka pompás a színpad háttere, a tóparti jegenyék, a cisztercita templom két neobarokk tornya, elszórt lámpáival a lan- kásan emelkedő Gellérthegy, a régi lazaris- ta kápolna, fölötte a csillagos ég; szinte kedvem volna megírni azt a szabadtéri játékot. Persze szigorúan modern formában, az egész környéket díszletként használva fel”.39 Ez az erősebb kötődés fakadhat egyrészt a gyerekkor ősvizéhez, az őshazához való kötődésből, de abból is, amit Deve- cseri Gábor így fogalmaz meg, s amit a Lágymányosi éjszakák című művében Karinthy Ferenc idéz is: „Mikor még itt éltünk mindahányan, a világ világ volt, nemcsak álom, ebben az udvarban rózsák voltak, ezen a falon át kihajoltak...”40 „Innen szár37 Karinthy Ferenc: Ferencvárosi szív. In: Karinthy Ferenc, 1960. 7. old. 38 Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt. In: Karinthy Ferenc, 1960. 95. old. 39 Karinthy Ferenc: Lágymányosi éjszakák. In: Karinthy Ferenc, 1984. 97-98. old. « Uo. 96. old. 393
