Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Benda Mihály: Ki nem tér olykor vissza – avagy lágymányosi és józsefvárosi szellemidézés

pogtak, visszhangoztak a forró utcákban, majd sokára elhaltak. Szemközt az egyik ház tűzfalára alul futballkapu volt odarajzolva, mésszel. A dohánygyár homályos tömbje hosszan nyúlt el a sötétben, túl az a feketeség már újra a rétek, a végtelen Bercsényi út mentén.”19

Míg a Reviczky utcai lakás földrajzi helyzetének leírása elnagyolt, és inkább a lakás szigetjellegét hangsúlyozza, addig a lágymányosi tájban létezik két biztos pont: az egyik a dohánygyár, a másik a Lágymányosi-tó. Az előbbiről a következőképpen nyilatkozik az író egyik interjújában: „most valami élelmezési intézet van ott, és hallom is a kürtjét, pedig nem szól: mindig három órakor dudált. Utána megtelt az utca dohánygyári munkásnőkkel. Sok tót Carmen, nem énekelve és cigarettázva, mint az operában, hanem eltörődött, kendős asszonyok rohanva a családhoz, gyerekekhez. Ilyet sokat tudnék mesélni.”20

A dohánygyáron kívül a Lágymányosi-tó is ott lapul a gyerekkori tájban. Nem véletlen talán, hogy a Baracklekvár fentebb idézett leírásában annyi a szúnyog az utcai lámpa körül és időnként, telihold idején, meleg fülledt éjszakán „a Lágymányosi-tóról felhallatszott a békák szerelmes brum- mogása.”21

A Reviczky utcai lakás és környéke jellemzéséhez hozzájárul a Múzeum körút és a

19 Uo. 26-27. old.

20 Karinthy Ferenc: Szülőföldjeim. Jankovics Józseffel. In: Uő.: Körvadászat. Riportok, beszélgetések. Szépirodalmi, Budapest, 1984. 422M23. old.

A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1984.

21 Karinthy Ferenc: Baracklekvár. In: Karinthy Ferenc,

Centrál kávéház. Előbbi a földrajzi helyzeténél fogva fontos. Hiszen az ember a Reviczky utcából kilépve vagy a Kecskeméti utca vagy a Múzeum körút felé fordul. Későbbi novelláiban ugyan még vissza-vissza- tér mint a Bölcsészkar metaforája,22 de a Centrált sokkal többször említi. A kávéház nemcsak az iskola kapujától volt egy iramo- dásra („csak végig kellett szaladni a Reáltanoda utcán”23), hanem a Reviczky utcai lakástól is, így Karinthy Frigyes, aki otthon nem tudott dolgozni, gyakran ment oda.

Karinthy önéletrajzi művei általában a Ricatte-féle „mozgó leírás” segítségével ábrázolják a várost. Ezek az írások az utcán járó ember szemszögéből mutatják meg a város életét, s ezért a hosszú statikus leírásoktól eltérő kisebb látószögű képek sokaságával ábrázolnak. Ilyen városi sétákat találunk a Szellemidézésben. Karinthy Frigyes, fia, Ferenc és a vendég Noémi indulnak el a kávéház és az egyetem felé: „A lány befordult a Múzeum körúton, apám továbbhaladt a Kecskeméti utcán. Egy utcai árustól tíz fillérért vásárolt öt darab sült gesztenyét, majd a hentesnél szalámis zsemlét készíttet magának. Ezeket aztán menet közben fogyasztotta el, a zsemlét nem is tudta egészen megenni. A következő sarkon egy vak koldus sapkájába beledobta a maradványát.” Majd folytatja útját: hirdetményeket olvas, és eljut a Centrál kávéházba,

2001.23. old.

22 Karinthy Ferenc: Egyetem. In: Karinthy Ferenc, 2001. 56-78. old.

23 Karinthy Ferenc: Kamaszkor. In: Uő.: Szabad rablás. Karcolatok. Szépirodalmi, Budapest, 1983. 82. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1983.

374