Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben
falragasz, hirdetmény foglalt helyet teljes összevisszaságban - közöttük az Egypercesek közé illő „gyöngyszem”. Az épületeket nemzeti színű és fekete zászlók díszítették, vagy éppen romhalmazzá tette őket a pusztítás. A várost lakók mozgása szabályozottá vált (1. kijárási tilalmak), a házak mélyén rejtőzők számára pedig összfolytak a napszakok a nagy kifelé figyelésben. Budapestnek tehát újból meg kellett tapasztalnia az ostrom hangulatát, színeit, melyek a történelemben kószáló író segítségével eljuthattak az utódokig. A Budapesti ősz fogadtatása jóval kevésbé volt egyértelmű, mint a Tavaszé. Vele kapcsolatban tulajdonképpen az történt, amit Karinthy még a kiadás előtt remélt: mindkét oldal bizonyos fanyalgással fogadta. Kádár János, aki a Budapesti tavasz 1985-ben nyomott példányát szívélyes közvetlenséggel köszönte meg, megjegyezve, hogy tényleg „nehéz időket éltünk át, de úgy látszik még mindketten tartjuk magunkat”,57 ezzel a regénnyel kapcsolatban mindössze formális gratu lációra szorítkozott. Természetesen ennél közvetlenebb források is rendelkezésünkre állnak a befogadást illetően. A kritikusok legtöbbje méltányolta ugyan Karinthy bátorságát, úttörő törekvéseit, az objektivitás mindenek felett való szem előtt tartását, de túlzottnak találták a főhős szenvtelenségét, ítéletnélküliségét. Úgy vélték, Páhy nézelődése, tömeghez illeszkedő maga-sodortatása, a külvilág kitűnő érzékelése és megjelenítése, de az ehhez tár57 PIM Kézirattára, Karinthy-hagyaték 384. p. Kádár János levele Karinthy Ferenchez. Budapest, 1985. március 21. 58 Nemes György: Az a sajnálatos október. Élet és Irodalom, 1982. november 12.10. old. suló passzivitás tulajdonképpen erősen kifogásolható. Mind az ’56-os forradalmat „októberi sajnálatos eseményeknek” nevező ítész,58 mind az 1956-ban Nyugatra távozott kritikus annak a véleményének adott hangot, hogy a főszereplőnek nem csupán tanúnak és rezonőrnek kellett volna lennie, hanem aktív résztvevőnek, vagy legalább aktív ítélkezőnek (természetesen a kritikusok pártállása szerinti oldalon). Karinthynak olyannyira sikerült az „objektív ábrázolás”, hogy olykor az azonos oldalt képviselő cikkírók sem tudták eldönteni, hogy a főhős kinek az oldalán áll, vagy a Páhy és felesége között lezajlott beszélgetés igazolja-e Kádá- rekat vagy sem. A szemlélő szándékosan leszűkített- módosított nézőpontját szintén kifogásolták a bírálók, leginkább az emigráció kritikusai. Úgy találták, Karinthy adatainak hitelessége megkérdőjelezhetetlen, az általa ábrázolt indulatok és hangulatok valóban jellemzőek voltak a korra, ám ezek „adagolásán” bizony lehetne változtatni, hiszen néhány hangsúlyváltoztatással, egy-két új szempont felhasználásával 1956 Budapestjéről teljesen kielégítő összefoglalást nyerhetnénk.60 Mindazonáltal kétségtelen, hogy a Budapesti ol'zben olyan dokumentumok kerültek bemutatásra mintegy mellékesen, amelyeket addig nélkülöznie kellett a nagyközönségnek (pl. Nagy Imre segélykérő beszéde), és — a kor irodalom- politikáját tekintve - az ideológiai töltet hiánya is jelentős előrelépésnek számított. 59 Landy Dezső: Olvasgatás közben. Irodalmi Újság (Párizs), 1983. 3. (július-szeptember) sz. 19. old. 60 Sanders Iván: Hiányos krónika. Karinthy Ferenc: Budapesti ősz. Szivárvány (Chicago), 1983.11. (szeptember) sz. 114. old. 363