Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben

megjelenítése, a krónikaírás volt lényeges, hanem a kor főbb indulatainak és hangulatainak feltérképezése és közvetítése. A „nagy események” csak közvetetten, mintegy fátyolon át tűnnek fel előttünk (bár az itt elhangzó beszédek, olvasott nyomtatványok dokumentumértékkel bírnak) éppen abból adódóan, hogy a főhőst nem irányították politikai motivációk, harci hév, alakítani akarás - csupán csöndesen, mindent látó szemmel járkált a városban. A történések tehát Páhy „tudatán és egyéniségén átszűrve” jelentkeznek,50 akit a politikánál éppen sokkalta jobban izgat a szeretője holléte vagy a feleségéhez fűződő viszonya, bár „szeme és füle úgy »dolgozik«, mint egy kamera és egy magnetofon”.51 Éppen ennek a „műszernek” az erőfeszítéseire volt Karinthy Ferencnek szüksége a kószáláshoz. Ugyanis csak a céltalanul kóborló, két nő között tétovázó, inkább a jó vacsorákon, mint a miniszterelnök beszédén elmélkedő férfi Mexikóból52 érkező önvallomásán keresztül láttathatta úgy ’56 őszének Budapestjét, hogy közben nem kényszerült közvetlen ítéletre, de mégis megmutathatta, amit fontosnak érzett.

Páhy Gyula, a hajdani csendőr őrnagy fia, aki a háború után kommunista agitátorrá változott, némiképp torz személyiség, aki nem igazán tudta, mit kíván az élettől, de azt sem, mit kívánt tőle a világ. Magához hasonló fura, sérült egzisztenciák alkották a legszűkebb környezetét: a múltja szörnyű, megemésztetlen titkát őrző felesége,

so Pomogáts Béla: Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

1956 az irodalmi emlékezetben. Forrás, 2002/4.

92-104. old.

51 Simon Zoltán: Karinthy Ferenc: Budapesti ősz.

Alföld, 1983/2. 87. old.

a rendezőjébe reménytelenül szerelmes, a színpadot mindennél és mindenkinél többre tartó szeretője vagy a börtönben gránitkeménnyé és kérlelhetetlenné merevedett apja egyaránt betegek, többé-ke- vésbé megkeseredettek. Karinthy ezt a környezetet építette hőse köré, nehogy az túlságosan könnyen szabadulhasson ebből, és esetleg lelkesen, érett komolysággal nyilatkozzék az utcákon vagy a budapesti lelkekben zajló történésekről. így tehát Páhy csupán átvezet a felbolydult városon, rögzítve az elé kerülő indulatokat, látványokat és szagokat, a pesti ősz alakítóinak egységét és sokféleségét.

„Új emberek érkeztek, velük egy fura-torz, géppisztolyos leány. Görbén tartotta a hátát, vagy talán nyomorék is, arca durva és bamba, szeme kába, hályogos, ahogy körüljárt és szimatolt. Nem ivott, hiába kínálták, nem is beszélt vagy nevetgélt, csupán fürkészett, keringett szüntelen, lassan és puhán és rejtélyesen, mindenkit megnézett, sunyi pillantással, mintha keresne vagy várna valakit, vagy úgy érezné, most jött el az órája, hogy vállán a fegyver” - jellemez egy sajátságos, borzongató külsejű felkelőt Páhy. 3 A bizarr, térképen fel nem lelhető, az Epepében szereplő város elbukott forradalmában szintén feltűnt egy ilyen teremtmény — torz Jeanne d’Arc a torz városban -, és az ottani leírás szinte szó szerinti egyezést mutat az előbbiekkel. „A hordóval új emberek érkeztek, velük egy fura-torz, géppisztolyos leány. Görbén tartotta a há52 A regény főhőse a forradalom után Mexikóba disszidált.

53 Karinthy Ferenc: Budapesti ősz. Szépirodalmi, Budapest, 1982.14. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1982.

359