Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben

mondván: nem eleven, hús-vér emberhez illő viselkedés, hogy miután hőstettet visz végbe, képes hosszasan elmélkedni egy nyilas szőrös fülén.26 Neheztelve említet­ték „érzelmi szegénységét,” annál is in­kább, mivel „olyan események közé sodorja az író, melyek még a jégdarabból is szikrát csiholnának.[...1 Valami kivattázott világ­ban él, ahová csak egészen tompán jut el az események dübörgése. Amikor körülötte már mindenki lángol, ő alig langyosodik.”27 Jellemzően kifogásolták, hogy bár a regény főként Pintérrel foglalkozik, az ő életének történéseit kísérhetjük figyelemmel, való­jában jóval kevesebbet tudunk meg róla, mint az egy-két ecsetvonással élethűvé festett mellékalakokról. A bizonytalan be­nyomástöredékek pedig abból adódhatnak, hogy Pintér Zoltán elsődlegesen szemlélő és tanú, de nem cselekvő. 8 A fiatalember vezet a városon, az otthonán keresztül, és az ő közvetítésével értesülhetünk a fejle­ményekről, de ő nem alakít, legfeljebb ala­kul az események kényszerítő hatása kö­vetkeztében. Mindenütt ott van, ahol ott kell lennie, ahol valami jellemző, valami lé­nyeges történik az ostromlott Budapest megjelenítése szempontjából, amiről min­denkinek tudomást kell szereznie. Pintér Zoltán bizonyos jellemvonásai szintén a kószáló alakját idézik, az utcákat járó csen­des megfigyelőét, aki néhány szavával ké­pes megjeleníteni a tapasztaltakat, így a passzázsok vagy a feldúlt Körút - s ezzel egy korszak - hangulatát. Karinthy Ferenc 26 Pándi Pál: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Csillag, 1954/2. 938. old. 27 Futaky Hajna: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. kószálásaiban a háborús Budapesten nagy­részt Pintérre hagyatkozott; ő jelentette a biztos műszert annak az iszonyú és érthe­tetlen pesti télnek a feltárásában. A sajátos körülményekhez sajátos kószálótárs („mű­szer”) illett: az ostromverte főváros pincéi­ben lakó, ismeretlentől rettegő, fájdalom és halál sújtotta emberekhez ez a visszahúzódó nyelvésznövendék tartozott, ő jeleníthette meg leghitelesebben a - fényes utcákon való sétálás helyett - óvóhelyeken kucorgó budapesti tömegek lelkét és vágyait. Cini pesti kószálásaiban sorra feltűntek az ostromlott városban tartózkodók, melyek mindegyike személyiségtípusokat képviselt - hiszen a történelmi pillanat megragadásá­nak szándéka elsősorban általános csoport- jellemzőkkel felruházott résztvevők bemu­tatását kívánta. Gazsó alakja a vidéki mun­kásfiúé, akinek csupán ideiglenes és kény­szerű tartózkodási hely Budapest, elszánt a túlélésre, és valami homályos ellenségkép­től, bosszúvágytól vezérelve jut el a kommu­nista sejtekig. Az ellenállók között találunk biztos kezű és ítéletű vezéralkatot; szótlan, de engedelmes lakatosfiút; bölcsészambíci­ókkal rendelkező álmodozót; nyughatatlan, veszélyérzettel nem rendelkező kapkodót is. Az ellenkező oldalon félrészeg nyilas tisz­tek üvöltenek a végső győzelemről mély meggyőződéssel, hadba szólított ifjak tank­csapdákat szélesítenek, piperkőc hadna­gyok vallatnak, gyanakvó katonai rendőrök járőröznek; német katonák menetelnek, akiknek vadonatúj, hibátlan felszerelése és Dunántúl, 1954/7. 76-77. old. 28 Ungvári Tamás: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Új Hang 1954/2. 84-85. old. 349

Next

/
Thumbnails
Contents