Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben
tisztikák vagy időjárásjelentések voltak. Az ezeket lázasan, mohó kíváncsisággal tanulmányozó Cini az általa csak közvetetten vizsgálható tereken szintén „körülnézett”, és képzeletében benépesítette őket oda illő jellemzőkkel, valódi figurákkal - ezzel mintha befogadtatást nyert volna az elér?Q hetetlenbe, otthonossá téve az idegent. Hasonló technikát alkalmazott a két Buda- pest-regénnyel kapcsolatban: emlékezetmorzsáin kívül felhasználta az általa összegyűjthető dokumentumokat, forrásmunkákat, hogy életszerűvé alakítsa a történelmi Budapest tereit, hogy ismerősként kószálhasson a korabeli utcákon. Budapesti tavasz „Akik 1944-45-öt Budapesten élték túl, bárhová is vetette ki őket a nemzet testéből a történelem vihara, ha összetalálkoznak, az idő kereke visszafordul, az ostrom velük ment, Budára és Pestre ismét hullanak a bombák” - állítja az egykori ludovikás katonatiszt, Thassy Jenő.2' Karinthy Ferenc a fővárosban élte át az ostromot. A német megszállás után - sok, addig tanulmányaira való tekintettel mentesített egyetemi hallgatóhoz hasonlóan - ő is megkapta a behívót. Azonban nem sok időt töltött alakulatánál, hiszen mímelt betegsége miatt hamarosan a Budai 11-es Helyőrségi Kórházba került. A kórházban apja nagy tisztelőivel, két fiatal főhadnaggyal került össze: Görgey Guidóval és a 20 MTA Kézirattára, Ms 5495/159. Karinthy Ferenc levele Veres Péterhez. 1967. október 13. 21 Thassy Jenő: Veszélyes vidék. Pesti Szalon, Budapest, 1996. 465. old. már említett Thassy Jenővel. Thassy évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint az apja arcvonásait viselő Cini rendkívül félénknek tűnt, mikor a magyar királyi hadsereg tisztje maga elé hívatta (hogy megismerkedjék vele), de néhány pillanat múlva - mikorra megilletődöttségét sikerült leküzdenie - „karinthysan” hangot is adott csodálkozásának: „Nem így képzeltem el egy vitéz főhadnagyot, aki méghozzá földbirtokos, amikor meghívásoddal rám ijesztettél.”22 A két fiatal tiszt elintézte, hogy a szokásosnál lassabb eljárással vegyék ki Karinthy Ferenc — egyébként egészséges -manduláit és műtsék meg vakbelét, majd „árjásították” és „karpaszományosították”. A kórházi „lógás” egészen addig tartott, míg egy szigorú és gyanakvó főtörzsőrmester került az osztályra. Cini ekkor a Múzeum körúti egyetemi épülettömbben húzódott meg, illetve egy Veres Pálné utcai házban, valamint barátai-ismerősei lakásán töltötte az éjszakákat. A bizonytalanság, a nélkülözések és a félelem ellenére úgy érezte, nem lehetett oka panaszra, hiszen különösebb megpróbáltatás nélkül sikerült túlélnie a borzalmakat.23 Karinthy Ferenc csaknem 26 hónapon át, 1951 augusztusától kezdődően írta Budapestitavasz című regényét (de a megjelenést követően is jelentősen módosított rajta). A téma egy öthónapos pártiskolán ötlött fel benne, amikor az egyik, hajdan illegális kommunistaként működő előadó beszédét hallgatta. Az illegális mozgalomról eszébe jutottak azok az „illegális idők”, 22 Uo. 334. old. 23 Kabdebó Lóránt: Karinthy Ferenc. In: Uo.: Sorsfordító pillanatok Felsőmagyarország, Miskolc, 1993. 94. old. 346
