Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben

gyár nyelvvel tette. Egyik - tudatosan Bu- dapest-képet rajzoló - írása szerint Pest legfőbb karakterjegyeihez a kaján-abszurd humor, a pillanat szülte ész-cikkanásokból származó nyelvi lelemény tartozik, valamint a pesti polgár egészséges pesszimizmusa, mindent lehetségesnek tartó örök készenléte és hite a túlélésben: ha a földgolyó össze is dől, a pesti ember igyekszik magát biztonságba helyezni.3

Karinthy Frigyes bensőséges viszonyban volt Budapesttel; a város kényeztette, hiszen naponta találkoznia kellett a népszerűség jeleivel: két állomás között megállt neki az autóbusz, kávéházi asztalához oda-odatévedt az őt felismerők szeme, a nyílt utcán pedig kénytelen volt sűrűn egymás után maga elé mormolni a rácsodálko- zók miatt: „Igen, én vagyok.”4 Ugyanakkor hűségesen vázolta a sajátjának érzett város portréit, amelyeken át- meg átszűrődtek az általa megnevezett pesti karakterjegyek. „Bennszülött” volta miatt kevesebb csodálattal és a város szépségeibe való önfeledt belefeledkezéssel, ám annál inkább a genius locks, hangolva, leplezetlen érdeklődéssel a megélt Budapest iránt készültek írásai. Bár elismerte, hogy a főváros valóságos „Tündérlak Magyarhonban”, a „szűzi, olyan vá3 Karinthy Frigyes: Pesti pillanatkép és Pest pillanatképe. In: Uő.: Naplóm, életem. Magvető, Budapest, 1964. Válogatta és az előszót Irta:

Szalay Károly. 439-441. old. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 1964.

4 Devecseri Gábor: Ember a cirkuszban. In: Uő.: Budapest tündérváros. Officina, Budapest, 1946. 64. old.

5 Karinthy Frigyes: „Tündérlak Magyarhonban". Gyönyörű Budapest. In: Karinthy Frigyes, 1964. 402. old.

6 Karinthy Frigyes: Mint idegen forgok Pesten. In:

ratlan, olyan valószínűtlenül szép [...], olyan délibábosan könnyű, olyan érzéki fényesen elvont, ezeregyéjien gazdag” pest-budai részek helyett jobban foglalkoztatta a körút nyüzsgő élete, a dohszagú bérház kapualjában cukrot evő kisfiú, a csu- pa-üveg, csupa-zaj kávéház. A hivatalos turista-látványosságokkal szemben az általa személyes emlékekkel-élményekkel felruházott terek, a bebarangolt utcákon jövő-menő emberek, vagy éppenséggel a Pestre először ellátogató idegen benyomásai és reakciói érdekelték.6

Karinthy Frigyes számára Budapest feltárt és kitűnően áttekinthető területet jelentett, amelybe karcolatainak szereplői - a szerzőhöz hasonlóan - tökéletesen illeszkedtek. Éppen a főváros egyéni, otthoni - tehát szabadon alakítható - térré válásából következik, hogy az író olykor fügét mutatott Pestnek, rájátszott a „budapesti létnek önmagukban is groteszk motívumaira”.7 A általa írt „történelmi esszék” tanúsága szerint Lipótvárost Árpád (Adler) Li- pót szerezte meg, mikor a Lipótvárosi Bank vezérigazgatójának fehér lovat küldött, az őslakók fő foglalkozása pedig a poloskatenyésztés és a hírlapírás volt. Buda első lakói a sváb bevándorlók, patkányok és

Uő.: Szatírák III. Szatirikus tárcák, esszék. Minden másképpen van. Ötvenkét vasárnap. Akkord, Budapest, 2004. 267-272. old.

7 Vargha Balázs: Badar Budapest. In: Uő.: „Állok Dunánk szélén, a pesti parton... " Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 263. old. a Karinthy Frigyes: A Lipótváros története. Múltja, félmúltja, jelene és folyamatos jövője, az összes hajtogatásokban, tárgyas ragozás. In: Uő.: Humoreszkek I. Együgyü lexikon - Görbe tükör. Akkord, Budapest, 2001.182-183. old. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 2001.

340