Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
„Halálfehéren, vacogó fogakkal A hatalom dadogva némúl el: - Egyetlen hosszú, véres orditásban A nép, a nép győzelmet ünnepel! ... Halványuló kisértetárnyak Lidércláng, szürke fantom - Halljátok? Desmoulins kiált Hahó! S dobog riongva Danton! „Ó ily idők, ó ily napok! S mi látjuk! Kimondott szó, te büszke és kemény! O hogy riadt meg döbbenő agyamban A látomás! - csak én értettem én! Egy éjjel sírtam - a hideg falakhoz Ütöttem homlokom - Kongottak a falak Ójaj! Kietlen, furcsa hangokon. „Egy éjjel sírtam: - elszorult torokkal Zokogva vertem a hideg falat — Párisban akkor ünnepelt a konvent Jourdan sereggel állt Demappes alatt. — Itthon halálos némaságban Feküdt a vén mező Süket mező, letarlott messzeség: Ójaj! Langy eső, könnyező... „Hogyan? Hiába? Nálunk ezt nem értik? Ezt meg nem értik nálunk, ezt a hangot? Kilógó nyelvű, föld porába süppedt Süket baromnép, eltiport bitangok?! Kiknek fején ül vigyorogva A Butaság biborpalástban: Ez a mi népünk, ez meg én vagyok Ójaj! Én, hogy figyeljem, látva lássam! 337
