Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
Most felfutott a falon! — Most vigyorogva lenéz — Most Roppant! ... Hosszú köröm, Nedves, zöldszinü kéz. Ablakból visszamered rá Tele van minden kicsi zug: Krétafehér az arca Szája fekete luk. III. A hűs, magos teremben, hogy kongtak a szavak Lobogtak gyertyalángok sötét tetők alatt, Ólmos, kifáradt arcok, fehérlő árkusok Vibráltak, összefolytak. - A jegyző olvasott. O hogy feküdt a posztón a szürke napvilág! Hosszú, sötétlő sorban hallgattak a bírák. A Hétszemélyes Tábla. Mögöttük a falon Kőarcu Krisztusisten, meredten és vakon. ... Hétszázkilencvenötben ... Martinovics, apát. Királysértés ... A császár ... Röpiratok, ruhák. Az institutiót bírálták, ellenezték ... Gyűlések ... föld alatt... respublikánus eszmék Ez itt... ez conspirált... E szürke, vézna váz?! Kit a bírák előtt a forrógörcs kiráz? Halottfehér arcán, sötét talár felett Lobognak feketén kísértetes szemek. Ez itt ... ez conspirált ... Pincékbe ... föld alatt ... Forralva lázasan rettentő dolgokat ... Császárt ... Meg államot ... (így sorba szól a vád) S lefordította titkon a Marseillaise dalát. A Marseillaise dalát!! ... A vén szivek felett Ó hogy riadt keresztül a nyirkos Rémület! O hogy vált hamuszinre megrebbenő szemök! ... Páris ... A Marseillaise ... Hétszázkilencvenöt .. 334
