Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
országos levéltárban ugyanis három nappal a kérés leadása után a 27.756 - 74-es sz. irat kérőlapját a 0 jellel ellátva kaptam vissza. Mivel nem vehetjük kézbe magának Kohn- Karinthi Józsefnek a beadványát, ezért nem tehetünk mást, minthogy röviden áttekintjük Karády Viktor és Kozma István segítségével, hogyan is zajlott le abban az időben a névváltoztatás procedúrája, amikor Kohn Lipót pápai órás József nevű fia Karinthira magyarosította a nevét. A névváltoztatás azelőtt egyszerű, természetes és ingyenes aktusát az állami bürokrácia a 19. században kebelezte be és terhelte meg illetékkel. Az évente jóváhagyott kérelmek száma 1834-1847 között 3-ról 93-ra nőtt, és kettő kivételével minden esztendő növekedést hozott az előzőhöz képest,78 de a forradalom és szabadság- harc alatt már összesen 674 kérelmet hagytak jóvá. Amikor Kohn József 1846-ban Pápán meglátta a napvilágot, akkor már régóta, de 1834 óta biztosan a Magyar Udvari Kancellária jogkörébe tartozott a kérelmek jóváhagyása, kivéve a nemeseket, mert róluk maga az uralkodó döntött. 1848. március 15-e után az első felelős magyar minisztérium belügyi tárcája vette át ezt a feladatkört, de a gyakorlatban a névváltoztatásokat a megyék engedélyezték, a Belügyminisztérium azokat csak utólag regisztrálta és hagyta jóvá. A szabadságharc leverése után a birodalmi belügyminisztérium hatáskörébe kerültek ezek az ügyek. De Magyarország cs. kir. polgári biztosa egy 78 1836-ban 5-ről 4-re csökkent, míg 1838-ban stagnált (7). Karády Viktor - Kozma István: Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és 1850-ben kiadott körrendeletében úgy rendelkezett, hogy már őhozzá is csak olyan folyamodványokat terjesszenek elő, amelyeket a politikai hatóság előzetesen kivizsgált, amelyben fel van tüntetve, hogy a kérelmező nemesi származású-e, más család viseli-e már azt a nevet, amit fel akar venni, és nem tiltakoznak-e a kérelmező szándékai miatt, valamint hogy kellően indokolt-e egyáltalán a kérvényezett névváltoztatás. Minden olyan kérvényt, amelyekből ezek az adatok hiányoztak, a biztosnak való előterjesztés nélkül közvetlenül vissza kellett utasítani. A birodalmi belügyminisztériumban 1853-1860 között nem is regisztráltak 15 engedélyezett névváltoztatásnál többet, de ebből csak 3 volt kifejezetten névmagyarosítási ügy. A hatvanas évektől kezdve az újjászervezett Helytartótanács, illetve a Magyar Kancellária lett illetékes ezekben az ügyekben, és 1860-ban még csak 2, de 1861-ben már 213, míg 1862-ben 332 névváltoztatást hagytak jóvá. Ezek a kérelmek az 1850-ben nyílt császári paranccsal bevezetett bélyegilletékrend- szer értelmében 1850. október elseje óta 15 krajcár illetékkel voltak megterhelve. 1863. január 1-jétől ezt az illetéket több mint harmincszorosára, 5 forintra emelték. Függetlenül attól, hogy a kormánynak az illeték felemelésével ez szándékában állt-e vagy sem, a névváltoztatók száma 1863-ban 130-ra esett vissza, majd az ezt követő években 100 alá süllyedt. 1868-ban aztán megint 383-an változtatják meg a nevüket, majd nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Osiris, Budapest, 2002. 34. old. 93
