Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai

jük a források értelem-összefüggéséhez ké­pest külsődleges, instrumentális magyarázó elméletek használatából származó veszélye­ket is, nevezetesen azt, hogy a modern tár­sadalomtudományok által a kortárs társadal­makra kidolgozott értelem-összefüggéseket vetítsük vissza a múltba.26 Puzzle-paradig­mának is nevezhetnénk ezt az eljárást, de egyrészt a puzzle játékok dobozán ott talál­ható az az egyetlen kép, amelyet ki lehet rakni belőlük, és nem lényegtelen az a kö­rülmény sem, hogy kirakni csak azt az egyet lehet. Ilyen modell a történész szá­mára nem áll rendelkezésre, és ha rendel­kezésre állna egyszer, az valószínűleg en­nek a mesterségnek a végét jelentené. Másrészt a puzzle-t is csak akkor lehet ki­rakni, ha megfelelő számú töredékdarabka áll hozzá rendelkezésre. Ha akár csak eggyel több vagy kevesebb ilyen darabkánk lenne, az azzal a veszéllyel járna, hogy végül a feladatot nem tudnánk megoldani. A tör­ténész által felkutatott fragmentumok szá­ma mindig esetleges, függ ugyan a kutató szorgalmától is, de a szerencsének sokkal nagyobb szerepe van. Nincs modell, és azt sem tudjuk, hogy a feltárt fragmentumok milyen mértékben fedik le az örökre elve­szett eredetit. Alapvetően ezért lehet többféle mozaikot kirakni ugyanazokból a forrásokból, ha pedig hirtelen előkerül egy olyan újabb forrás, amelyről az a vélemény alakul ki, hogy egy adott probléma kutatá­sakor nem hagyható figyelmen kívül, akkor könnyen megeshet, hogy a történészek ál­tal addig felvázolt mozaikok egyike sem éli túl ezt a „forradalmat”. Mint azt a tisztelt olvasó is láthatja, eb­ben a mozaik-paradigmában mozogva nem­csak az(ok) a mozaik(ok) lehet(nek) érde­keslek), amelyeket végül összeraktam a forrásokból, a fantázia segítségével áthidal­va a hiátusokat, hanem az a folyamat is, amely idáig elvezetett. Ezért ez a tanul­mány a detektívregények módjára vezeti végig az olvasót a levéltárak és könyvtárak labirintusain a Karinthyak eredetének nyo­mában. Az elbeszélésnek ettől a formájától nemcsak azt remélem, hogy írónak és olva­sónak mint egyenrangú feleknek a dialógu­sát hozza létre, hanem azt is, hogy a szöveg ily módon feltálalva olvasóim számára szó­rakoztatóbb is lesz. Az eredet bálványa Dolgozatomnak az az alapvető célkitűzése, hogy a Karinthyak eredetének nyomára bukkanjon, joggal válthat ki kételyeket. A művelt olvasó szemében semmi sem tűn­het korszerűtlenebbnek az eredet efféle bálványozásánál. Marc Bloch szerint sere­det kifejezés eredendően kétértelmű, s véle­ménye szerint ezért van ebben a szóban va­lami nyugtalanító. Az eredet egyszerre jelenthet kezdetet és okokat is, a két foga­lom pedig önmagában is problematikus. Az ok fogalmának a használata révén bele­süllyedhetünk a kauzális magyarázatok tör­ténetírásban való alkalmazhatóságának bo­nyodalmaiba, a kezdőpont fogalma pedig meglehetősen illékony. Thomas Mann a következőképpen fogalmazza meg ezt a Jó­in Bácskai Vera: Az újdonság igézete és buktatói. BUKSZ, 1999/2.171-172. old. 60

Next

/
Thumbnails
Contents