Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

Bevezetés - Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,

Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,

Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibériek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.

(Karinthy Frigyes: Versek. Martinovics - Nem mondhatom el senkinek - Üzenet a palackban - Függelék. Akkord, Budapest, 2003. [Karinthy Frigyes Összegyűjtött Művei 16.] 17-20. old.)

5