Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
nek okát a történész ennek a népi kultúrának a szóbeliségen alapuló hagyományában lelheti meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy az orvos számára a tünetek, a detektív számára a megtalált holttest nemcsak jelzik a betegséget, nemcsak utalnak a gyilkosságra, de a betegséget, illetve a gyilkosságot egyenesen a tünetek, illetve a halál okának kell tekinteniük. Jelölő és jelölt viszonyát tehát ok-okozati viszonyként felfogva Ginzburg úgy látja, hogy a jelek vagy nyomok történészi desifrírozásának nem kisebb tétje van, mint az, hogy a történész el tud-e jutni a felszíni jelenségek mögött rejlő okokhoz.22 A jelzés paradigmának ez a kauzális felfogása persze számos anomáliához vezet, amelyeket úgy vélem, hogy a nyom és a jel fogalmának levinasi megkülönböztetése révén lehet elkerülni. „A nyom nem olyan jel, mint a többi. De a jel szerepét eljátszva tekinthető jelnek. A nyomozó árulkodó jelként vizsgál meg mindent, ami a bűncselekmény helyszínén a tettes szándékos vagy nem-szándékos művére utalhat; a vadász azért ered a vad nyomába, mert a nyomok az üldözött állat művét és mozgásának útvonalát jelzik; a történész régi civilizációkat létezésük maradványai alapján, mint világuk horizontjait fedezi 21 Ginzburg, Carlo: A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe. Európa, Bp. 1991, Ford.: Galamb György János. 22 Jel és jelölt viszonya ok-okozati viszonyként való ginzburgi felfogásának kritikájához vő.: Lugosi András: A tünetektől az interpretációig. Esszé egy homeopata jellegű történetírói gyakorlatról: a mikrotörténelemről. Szociológiai Figyelő, 2001/1-2. 37-38. old. 23 Levinas/, m. 75. old. 24 Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi fel.” Lévinas szerint azonban a nyom fogalmának jelentése annyiban mégis eltér a jel fogalmáétól, hogy a nyom olyan jel, amely felülírhatja a világ rendjét vagy kivonhatja magát abból, amelyet nem vagyunk képesek jelentésének feltárása révén beépíteni világrendünkbe. A nyomról tehát nem csak a nyomot hagyni, hanem a nyomtalanul eltűnni értelmében is beszélhetünk. „Lenni a nyomot hagyni [Levinas kiemelése. - L. A.] értelmében annyi, mint elmúlni, elmenni, eloldódni.”23 Ebben az értelemben mondhatjuk azt, hogy ha a hátrahagyott nyomokat a történész nem tudja értelmezhető jelekké átalakítani, akkor azok nem válhatnak a történelmi múlt részévé. Ez tehát a jelen vállalkozásnak is egy komoly korlátját jelenti, ahogy a történeti kutatásnak általában véve is. Egészen más utat ajánl és követ Gyáni Gábor. O úgy véli, a „történész [...] alkotó tudományos fantáziával pótolja az adataiból hiányzó koherenciát: egységes történetet és logikus magyarázatot kerekítve belőlük, azzal cementezi össze az emlékfoszlányokat, amit korának eszményeiből, értékeiből és nem utolsósorban a jelen időhorizontjának az ismerettöbbletéből magának leszűr [Az én kiemelésem. - L. A.].”24 Gyáni szerint tehát térhasználat Budapesten, 1870-1940. Új Mandátum, Bp. 1998.14. old. A szerző egy másik könyvében ehhez még a következőket teszi hozzá: „A historikus részint többet és - kivált - mást ismer a múltból; azért tudhat többet, mert ő annak ismeretében mérlegeli az akkor történteket, hogy utána mi következett. Úgy rekonstruálja tehát a múltat, ahogy azt a benne élők soha nem ismerték, mivel olyat is megért belőle, aminek a kortársak nem mindig lehettek tudatában. Például azért nem, mert a történész a források rendszeres áttekintése 58
