Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
lehetett. Az elbeszélő ezt a felejtést egyenesen az apa személyéhez kapcsolja. „Apám kevés és elszánt emberrel indult, és nemsokára sikerült neki az, ami századokig nem sikerült még hadvezérnek. Egy harmadik országnak érdeke volt, hogy két másik országot ne kössön össze semmi: és apám ekkor beszorította koponyáját a kettős hegylánc közébe, mely ama két országot határolta egymástól, és koponyájával szétfeszítette azt a két országot. A rianás egy földrészt teremtett meg: a térképen színfoltok futkostak ijedten, nem tudva helyök, hol álljanak meg véglegesen. De apám összefogott néhány szálat [Az én kiemeléseim. - L. A.], s felülről elrendezett néhány vonalat. Ott, ahol nem engedett a föld, hosszú, kék kígyókat eresztett ki a kezéből, amik beleharaptak a földbe: minden pikkelye e kígyónak egy katona volt. Új sorompókat csinált, és határköveket vert le nyílt országutakon. Rettentő kavarodás volt, aztán úgy látszott, minden elsimul, beletörve ebbe az új keretbe, amit apám két kemény ujja fogott össze. De közbejöttek a természet erői is: téli fagy s nyári hőség s még a Hold is jött: apály és dagály feszegette a föld merev rétegeit: a néprétegek megfeszültek egymáson, s csúszni kezdtek a felső rétegek, s egyszerre összeomlott minden. Apám állt, és tartotta a nyakát: nekidőlt háttal a rom- badőlő falnak, nem hagyta magát. S még megmentett egy országot, ahol világra jöhettem.”19 19 Cipőcsokor. 10-11. old. 20 Ginzburg, Carlo: Clues: Roots of an Evidental Paradigm. In: Uő.: Clues, Myths and the Historical Method. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1989. 96-125., 200-214. old. Ford.: Az ifjú Karinthynak, aki a maga életét ebben az időben próbálja a három gyermekes asszony, Judik Etel életével összekötni, ehhez előbb a saját kettészakított múltját kellene egyesítenie. A cipőcsokor szálai, amelyeket képtelen összefogni és összekötni a novellabeli ifjú, talán éppen azt a két országot jelképezik, amelyeket apja választott szét egymástól. Az pedig, hogy egy asszony cipőcsokráról van szó ebben a novellában, mintha arra utalna, hogy aki képtelen a saját családja történetének különböző szálait összefogni, az nem lehet sikeres akkor sem, amikor a saját életét egy társéval próbálja meg összekötni. A levéltár azonban adhat némi esélyt az elfeledett ősök megismerésére, és szerencsés esetben még annak tisztázásához is hozzájárulhat, hogy melyik volt az a bizonyos két ország, és miért nem köthette őket össze semmi. A módszert, amelyet kutatásaim során követtem, leginkább Sherlock Holmes-i módszernek lehet nevezni. Az egyes forrásokban fellelt elszórt megjegyzésekből, szórványos adatokból mint árulkodó nyomokból próbáltam szimatot fogni, és nyomról nyomra haladva igyekeztem a Karinthyáda végére járni. Sherlock Holmes és a történészek által követett eljárás közötti szoros párhuzamra a leghatározottabban Carlo Ginzburg, olasz történésznek a jelzés paradigmáról írott tanulmánya hívta fel a figyelmet.20 Ginzburg abból indul ki, hogy az orvos, a detektív és a John and Anne Tedeschi. Magyarul: „Fülcimpák és körmök”: a következtetésen alapuló paradigma gyökerei. Cafe Babel, 1998/4.49-67. old. Ford.: Farkas Krisztina. 56
