Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai

Karinthy Frigyes emléktáblája Bartha Levente felvétele

„... egyből múlt időt használt... ”

táplálja ezt a szöveget, akkor felvetődik az a kérdés is, hogyan tudja a szerző az emlékezet személyes és élményszerű vonatkozásait közvetíteni ezen a művén keresztül. Végül, de nem utolsó sorban azt is meg kell válaszolnunk, hogy tényleg feltárja-e ez a novella az emlékezet hétköznapi életünkben játszott szerepét, s ha igen, akkor mindebből mit meríthet a történeti emlékezet működésmódjának feltárására törekvő kutatás.

Ez a rövid kis ötoldalas, végig egyes szám első személyben íródott novella három részre tagolódik. Az első szól a nagyapáról, a második az apáról, a harmadik pedig az egyes szám első személyben beszélő fiúról. Ez a fiú nem feltétlenül azonosítható Karinthy Frigyessel, hiszen Umberto Eco is hangsúlyozza, hogy az így megírt szö50