Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
dőkhöz viszonyított alacsony számukból jól látható, hogy a kereskedők többsége segéd nélkül dolgozott. Legtöbb segédet a boltosok tartottak, közülük minden harmadikra jutott egy. Sajnos az összeírás nem tartalmazza az egyes családfők jövedelmeit, így csak általánosságban fogalmazhatók meg az egyes típusok vagyoni viszonyai. Az összeírás megkülönbözteti a kereskedőket egymástól a kereskedett árunak megfelelően, 59 esetben azonban nem nevezi meg a kereskedés tárgyát. Ok valószínűleg alkalmi vagy piaci árusok. Közülük mindössze hárman foglalkoztattak segédet, egyikük bolttal is rendelkezett. A kereskedést folytató zsidók közt a házalók voltak a legtöbben, szám szerint 40-en. Ök voltak a legszegényebb kereskedők, bár egyikük segédet is tartott. Számuk alapján őket követték a lisztkereskedők, akik ekkor 31-en voltak Pápán. Ez a réteg már tehetősebb volt, tevékenysége folytatásához valamicske tőkével is rendelkeznie kellett. Tevékenységük folytán ellentétben álltak a molnár- céhvel és a keresztény lisztkereskedőkkel. 1831-ben a céh a vármegyéhez fordult, panaszolván, hogy egyes zsidó kereskedők becsapják vásárlóikat, ugyanis a búzalisztet árpaliszttel keverik, és azt tiszta búzalisztként adják el, vagy a lisztet más megyéből hozzák be. A céhbeli molnárok közt is akadt olyan, aki árpát őrölt a zsidóknak, őket rendszabásuk értelmében meg is büntették. Azonban a zsidók úgy járnak túl a molnárok eszén, hogy a búzát még őrletés előtt árpával keverik. A vármegye súlyos büntetés terhe mellett megtiltja a vegyes gabona őrlését és árusítását.83 Nagyságrendjével ide tartozott a boltosok csoportja is. Mint említettük, nekik volt a legtöbb segédjük. Tehetősségüket mutatja, hogy a városban bolthelyiséget tudtak bérelni, nem kevesen közülük saját bolttal rendelkeztek. A zsidó kereskedők gyakran hitelben adták a nyersanyagot a céhek vagy céhen kívüli mesterek számára. Számos adóssági-, csőd- és árverezési per folyt a városi magisztrátus előtt zsidó és zsidó közt, valamint zsidó és keresztény közt. Az áruhitel vagy adósság nagyságától függően különböző értékű árverezésekre került sor. Több esetben előfordul, hogy az adósság olyan nagy, hogy az adós házát árverezted el a város. A kereskedők harmadik legnagyobb csoportját a bőr- és gabonakereskedők, valamint a rőfós- és gyapjúkereskedők alkották. Számuk nagyságrendje 15-20 fő körül mozgott. Közülük csak a rőfösöknek voltak segédjeik, ami feltételezi, hogy boltjuk is volt. A zsidók közt mindössze 6 szatócsot találunk. Ugyanennyien voltak a fűszerkereskedők, továbbá találunk vas-, fa-, ló-, posztó-, üveg-, tej-, dohánykereskedőket, valamint kávést, számuk 1-6 között mozgott. Volt Pápán egy zsidó könyvkereskedő is, aki a crudában megvásárolt könyveket minden bizonnyal a városban lakó két hitsorsos könyvkötőnél köttette. Érdekes, hogy 1848-ban mindössze egy rongyszedőt és két rongyászlegényt írtak össze. Más forrásokból azonban tudjuk, hogy a vármegye területén, különösen Pápán nagy mennyiségű rongy cserélt gazdát. A szegényebb rongyszedők nemcsak Veszprém, hanem Somogy, Baranya, Zala, Fejérés 83 VeML IV.Lb 715/1831. 37
