Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán

lentő munkát.52 A honvédelem utolsó sza­kaszában elrendelt újoncozás idején a város zsidósága már nem volt ilyen lelkes. A számarányuknak megfelelő 64 újonc kiállí­tását nem teljesítő közösséget törvényes erő alkalmazásával fenyegette meg a vá­ros.53 Az augusztusban elrendelt sorozás elől sok zsidó család elrejtette fiát vagy cse­lédjét, ami miatt a város ellenük vagyonel­kobzást helyezett kilátásba.54 Még azon a napon összeírták azt a 17 zsidó ifjút, akik maguk helyett további 17 zsidó honvéd­újoncot állítottak ki.55 A reformkor végére számát és tehetőssé- gét tekintve is megerősödő pápai zsidó kö­zösség 1846-ra Magyarország egyik legna­gyobb zsinagógáját építette fel. A liturgikus terek tervezésénél és építésénél a közösség a vallási szokások mentén két táborra vált, mintegy előre vetítve az 1870-re bekövet­kező országos szakadást a neológ és ortodox zsidóság között. A reformkori Magyarorszá­gon erősödő nemzeti öntudat a tehetősebb, polgáriasultabb pápai zsidóságra is hatással volt, akiknek a nemzethez való asszimilá­ciós törekvései a rabbiválasztásban is meg­mutatkoztak, amikor 1846. szeptemberé­ben a köztudottan hazafias érzelmű Löw Li- pótot választották rabbijukká. Az 1848-ban Pápán lakó 2961 zsidó többsége, azaz 2306 fő Pápán született. Ez a nagy arány egy több generáció óta itt élő stabil népességet mu­tat. A városba költözők száma 655 fő, ará­nyuk a teljes zsidóságon belül 22,1 százalék volt. A beköltözők közül mindössze 37-en érkeztek Magyarország határain kívülről, 52 DREKK 0.794. Miscellanea 289/8. Közli Hudi, 2001. 211. old. 53 VeML V.42.a 497/1849. többnyire a Habsburg-birodalom nyugati területeiről. Jogok és tilalmak A magyarországi zsidóság a rendi társadal­mon kívül álló, korlátozott jogokkal rendel­kező, vallása és szokásai miatt elkülönülő közösségeket alkotott. Ennek ellenére gaz­dasági súlyát tekintve korszakunkban egyre jelentősebb szerephez jutott. Jogállásuk - az országos szabályozások ellenére - telepü­lésenként igencsak eltérhetett a település jogállásának, illetve a fóldesúr egyéni gazda­sági érdekeinek, döntéseinek megfelelően. A Magyarországon élő zsidók országos adóként ún. türelmi adót fizettek. A Mária Terézia által az országgyűlés hozzájárulása nélkül bevezetett adót mind a zsidóság, mind a rendek sérelmezték, utóbbiak adó- megajánlási jogukra hivatkozva. II. József alatt már a zsidók is katonáskodtak, ezért az eredetileg katonai hozzájárulásként sze­dett adóból türelmi adó lett, melyet a hazai zsidóság megtörése fejében, nem keresz­tény mivolta miatt fizetett. Az adó mérté­kének megállapítása érdekében a helytar­tótanács 1793-ban elrendelte a zsidóság háromévenkénti összeírását, de ez nem va­lósult meg következetesen. A 19. század elejétől állandósult a zsidók panasza, mely szerint adótartozásukat nem tudják megfi­zetni, ezért az adó eltörlését kérték. A vár­megyék támogatták ezt a törekvést, hiszen a beszedett adóból nem részesültek, pusz­54 VeML V.42.a 707/1849. 55 Uo. 712/1849. Közli Hudi, 2001.318-319. old. \ 29

Next

/
Thumbnails
Contents