Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
nőbeteget tudtak ellátni. A Szentegylet tagjai belépéskor ún. felvételi díjat fizettek, ebből tartották fenn a kórházat.18 A közösségnek saját orvosai voltak, és a kórházban dolgozó ápolók is közülük kerültek ki. Az 1848-as összeírásban hat orvos, egy seborvos és három kórházi ápoló szerepel. A hat orvos közül többen egyben városi orvosok is voltak. 1770-ben alakult a beteglátogatók egyesülete, a Bikur Chulim, melynek feladata a betegek és szűkölködő szegény zsidók segítése volt. Tagjai tagsági díjat fizettek, és a zsinagógában is adakoztak erre a célra. További közösségi segélyegylet volt az 1836-ban alakult Garnie Dalim, amely a saját tagjait segélyezte.19 A zsidó község a belsővárosi tanács hatósága alá tartozott. A különböző ügyekben amolyan elsőfokú hatóságként eljáró hitközségi elöljárók jogaik, döntéseik megerősítésére minden esetben a városi tanácshoz kellett forduljanak. A község által kiadott bizonyságlevelek (pl. tanítói vagy erkölcsi bizonyságlevél) csakis a városi tanács aláírásával és pecsétjével megerősítve váltak érvényessé. A zsidóság egy-egy település közösségén belüli elkülönülése ellenére az együttélés során, különösen az asszimilációs törekvések felerősödése folytán számos nemzsidó intézményt átvett, illetve arra törekedett, hogy az élet minél több területén a keresztényekkel azonos jogi intézmények részese legyen. Az árvaügyekkel kapcsolatos gyámság intézménye a zsidóság körében is ismert volt, hiszen az árvákról a közösség gondoskodott. Azonban a gyámügyek a vá18 Láng, [1974.] 56-57. old. 19 Kapossy I. m. 1905.164. old. rosi tanács előtt zajlottak, amely a zsidó gyámokat is kötelezhette az árvák vagyonáról való számadásra, illetve vagyonuk kiadá- sára. 1810-ben a hitközség azzal a kéréssel fordult a megyei hatósághoz, hogy a keresztényekhez hasonlóan ők is két gyámatyát választhassanak maguk közül, akik a zsidó árvák képviseletét ellátnák és számadásaikat évente a hitközségnek bemutatnák. A hitközség a számadásokat megvizsgálás céljából az úriszékre, azaz a földesúr joghatósága elé továbbítaná. Azt is szerették volna elérni, hogy az adóslevelek egy-egy példányát elhelyezzék a hitközség levéltárában. Ennek szerintük azért lenne jelentősége, mert a gyámok egyedül intézik az árvák ügyeit, így egy másik személy tanúsága és papírok nélkül a hitközség nem hozhat tárgyilagos döntéseket egy-egy panasz esetén. Ha viszont nem lehet két gyám, akkor ellenőrzési jogot kérnek. A vármegye véleménye a már többször felvetődött problémában az volt, hogy a zsidó gyámok csak személyi gondviselők legyenek, az árvák pénzügyeit a városi keresztény gyámatyák intézzék. Véleménye szerint zsidók gyámatyaságának törvényi akadálya van, hiszen annak az a feltétele, hogy az illető birtokos legyen. Mivel ezt a véleményt sem az uradalom, sem a hitközség nem fogadta el, végül a vármegye beleegyezett, hogy a gyámokat a tehetős zsidók közül megválasszák, de tevékenységükért a hitközség vállaljon kezességet, azaz anyagi felelősséget. Továbbá a vármegye előírta, hogy az árvák vagyonáról egy uradalmi tisztviselő jelenlétében leltárt kell felven20 VeML V.2.a Pápa város Tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek: 358/1835. 22
