Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
"ifjúság, szerelem" - Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten
megbetegedésekről érkezett hír, a hó közepén azonban robbanásszerűen megszaporodott a fertőzöttek száma.18 A betegség kiterjedtségére tekintettel 1918. szeptember 30-án összeült Budapest Főváros Közegészségügyi Bizottsága, hogy megvitassa a tömeges influenzaesetek kérdését. A megjelent szakemberek egy része még bizakodó volt. Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos vitatta, hogy járvány volna. Tekintve, hogy információi alapján a halálozási arány az 1889/1890-es influenzáénál jóval alacsonyabbnak tűnt, elégnek vélte 200 ágy elkülönítését az influenzabetegek számára a Szent László Kórházban, amennyiben ez kevésnek bizonyulna, akkor a betegeket a másik fővárosi járványkórházban, a Szent Gellértben kívánta elhelyeztetni. A megjelent orvosok idősebb generációja, akik már praktizáltak az 1889/1890-es influenza idején, súlyosnak ítélték a helyzetet, és határozottan kijelentették: a fővárosban járvány tört ki. Figyelmeztették kollégáikat a megelőzés fontosságára, a rendelkezésre álló adatok hiányosságára, s a fertőzés gyors elharapózásának veszélyeire. A bizottsági tagok - akár elismerték a járvány tényét, akár nem - tartottak a járvány kimondásával járó, a közegészségügyi törvényben előírt rendelkezések bevezetésének következményeitől.19 18 Főváros Közlöny, 1918. november 8. 2126. old.; 1918. december 20. 2321., 2323. old. « A járvány tényének kimondása súlyos anyagi kötelezettségekkel járt. Az említett közegészségügyi törvény értelmében a járvány megállapítása utáni teendőkről, illetve ezek anyagi vonzatairól lásd röviden: Géra Eleonóra: A fertőző A vitát dr. Wenhardt János, a közkórházak központi igazgatójának és dr. Gerlóczy Zsigmond, a Szent László Kórház igazgatójának beszámolója döntötte el, akik a kórházi tapasztalatokat összegezve nem féltek kimondani, hogy súlyos, a korábbi influenzáktól bizonyos tekintetben különbözőjárványról van szó. A korábbi járványokkal ellentétben ez nem keletről, hanem nyugatról érkezett az országba, s nem a szokott tavaszi-őszi időszakban, hanem már nyáron. Külön hangsúlyozták, hogy a nyár folyamán feltűnően megnőtt a halálos kimenetelű tüdőgyulladások, mellhártyagyulla- dások száma, előbbi halálozások hátterében először a kiütéses tífuszt sejtették, de a vizsgálatok ezt nem igazolták. Figyelmeztették kollégáikat, hogy ez az influenzaváltozat valami új, ezért teljesen kiszámíthatatlan. A frontvonalak mögötti katonakórházak orvosai ijesztően magas mortalitásról számoltak be, a kórházi ápolásra szoruló esetek 80 százalékát elveszítették.20 A kórházigazgatók érveinek meghallgatása után a megjelentek végül mégis kimondták a járvány tényét, melyről a polgár- mester még aznap, 1918. szeptember 30-án rendeletet bocsátott ki. Első lépésként bezáratta az oktatási intézményeket - az egyetemek és az ellátást nyújtó tanonc- otthonok kivételével -, megtiltotta a látogyermekbetegségek elleni védekezés kialakulása Magyarországon. In: Történeti Demográfiai Évkönyv 2005. Szerk.: Faragó Tamás - Őri Péter. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006.190-192. old. 20 Főváros Közlöny, 1918. október 4. 1866-1869. old. 216
