Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Rózsafalvi Zsuzsanna: Ki is volt Judik Etel?

színésznőjét, Forgács Rózsit is a társulat­hoz szerződtetni - sikertelenül.42 A társulat az Építőmunkások Székházá­ban tartotta előadásait, mely az egykori Aré­na, ma Dózsa György út és a Dembinszky utca sarkán állt. 1912 márciusára elkészült a korábbi díszteremből átépített, új színpad­dal és új nézőtérrel is bővült előadótér. A színház vezetője Bárdos Artúr volt, akihez Révész Béla csatlakozott, főleg a gyakorlati teendők intézésében segédkezve. A társulat tagjai között volt számos híressé lett szí­nész, mint például Antalffy Sándor, Czakó Pál, Gellért Lajos, Harmos Ilona, Nagy Mar­git, Simonyi Mária, Pataki József, Garas Márton, Harsányi Rezső, Markovics Margit, Pethő Pál és Saláth Etel is, akik többé-ke- vésbé itt kezdték pályájukat. Bárdos színháza egyfelvonásosokra ka­pott engedélyt, így egy-egy estén több, rendszerint három darab került színre. Az 1912. március 13-i, a szaklapok által nagyon sikeresnek és ígéretesnek tartott debütáló premieren nem szerepelt Judik Etel, ját­szott viszont az egy héttel későbbi újabb bemutatón Herman Heyermans A Mari című darabjában. Ennek a szerzőnek Re­mény című művében már láthatták a kora­beli nézők Judik Etelt a Thália Társaság előadásán. Ezúttal a címszerepet, Marit, a gazdasszonyát annak félrelépése miatt zsa­42 Gajdó Tamás több írásában is áttekintette Bárdos színházának történetét, összegezte Bárdosnak a színház alapítását megelőző éveit, 1909-es állami ösztöndíját — tanulmányútját, a hamburgi Neues Theaterben eltöltött gyakornokéveit, elemezte a hazatérését követően általa alapított és szerkesztett Színjáték című lap és a Nyugat kiadó által közzétett könyve, Az Új Színpad történetét. Gajdó feldolgozta Bárdos Artúr 1911-es könyvének címével azonos roló cselédlányt alakított a színésznő, akit a darab végén mindent megtudó férj egyet­értésével elbocsátanak. Bár a darab talán témája miatt nem aratott osztatlan elisme­rést, a színészek játékát, különösen Judik Etelét dicsérte a korabeli sajtó. Miként GajdóTamás is megjegyzi: „Judik Etel Ma­rija mindenkitől csak dicséretet kapott. »Ragyogó, élettől duzzadó előadás, alakí­tás«, »komikus és mulatságos volt, amel­lett, hogy félelmetes maradt.« A Nyugat­ban Karinthy Judik Etel alakításának szentelte bírálata nagy részét. Egy helyen az előadás során Mari letegezte asszonyát, bár ez nem volt benne az eredeti szöveg­ben. Karinthy ezt észrevéve így írt: »Judik Etel ezen a helyen alkotott és teremtett tökéletesebbet, mint az író.« (Az igazság­hoz hozzátartozik azonban az is, hogy Ka- rinthyt ekkor már két vagy három éve sze­relmi viszony fűzte Judik Ételhez, s éppen 1912 nyarán utaznak el Berlinbe Judik fér­je, Laki Bakics (sic!) elől”.43 Karinthy valóban nincs túl jó véle­ménnyel a műről, Nyugatbeli kritikája nyi­tásából is kitűnik: „Drámáról, színpadról, színpadi jogosultságról kár beszélni - rövi­den s azonnal megállapíthatjuk, hogy A Mari - mint műfaj - nem jelenti dramaturgiai szempontból a legmagasabb színvonalat. Zsánerkép, novella vagy naturalista kisre­nevű színházának, az Új Színpadnak a történetét is, és az ő munkájának megállapításaira támaszkodva emeljük ki Judik Etel és a színház kapcsolatát érintő főbb érdekességeket. Vö. Gajdó Tamás: Az új színpad művésze: Bárdos Artúr pályaképe, 1990-1938. Veszprémi Egyetemi, Veszprém, 2002. 43 Gajdó Tamás: Bárdos Atrúrés az Új Színpad. Színháztudományi Szemle, 1988/?. 165-166. old. 187

Next

/
Thumbnails
Contents