Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Lugosi András: A szegény kisgyermekek panaszai

hogy a „papa, mint rendesen, 4 fekete fátyollal bevont gyertyát köztük mama arczképét” mondatból kifelejtette az igét.

Az évek számának eltévesztése az itt tárgyalt probléma szempontjából azonban nem játszik szerepet. Ha csak 6 vagy 5 évet visszaugorhatna a gyermek Karinthy, akkor édesanyja még élne, és tényleg nem tudná, amit egyetlen szerencsésebb sorsú, 6-7 éves korú gyermek sem tud még, hogy egyszer örökre elveszítjük majd azt a támaszt és biztonságot, amit csak édesanyánk nyújthat nekünk, és amit egy jóságos, fehér hajú, ibolyaszemű, kedves, kövér nagynéni a 18. századból sem képes pótolni, még 30 ív felállítható papírkatonával sem. Szinte elámul az ember, amikor ennek a század- forduló korabeli félárva gyermeknek a gondolatait olvassa, hogy ebben a 4 éve édesanya nélkül élő kis kamaszban mindezek ellenére működnek bizonyos védekező mechanizmusok. Nem ragad le ennél a gondolatnál, hogy újra gyermek szeretne lenni, szeretné nem tudni, amit már tud, hanem meglehetősen fiatal kora ellenére felteszi a kérdést, hogy miként vessen mindennek véget. Ahogy az imént még visszavágyott az édesanyjával együtt megélt múltba, úgy most az iskolát érintő rövid megjegyzés után - „az iskola az én bajom” -, mintegy a múltba vágyás ellenpontozásaként, előrenyúl a távoli jövőbe, független, önálló életre vágyik és arra, hogy híres ember váljék belőle.

Édesanyja halálának emléknapja után Helén néni megint sokáig nincs említve. Azt hiszem, nem kockáztatok sokat, ha kijelentem, hogy nem a nagynéni bojkottálja a Karinthi családot, hanem inkább a lelke mélyén Frigyes Ernőnek van egy kicsit elege a mamapótló szerepre vágyó nagynénjé- ből. A háttérben zajló konfliktust jelzi a február elsejei bejegyzés. „Na hát mi is történt? Szabadok vagyunk, szabadok és függetlenek! Cerlin néni abbahagyott minket, mi végezzük ügyeinket. De jó!”40 Csak nem arról van szó, hogy Helén néni sógornője, Engel Emil felesége is beszállt a bécsi rokon pártján a kis Józsefről dúló vitába? Akárhogy is volt, az biztos, hogy a gyermek Karinthy ezt az alkalmat most már megragadja, és ha január 11-én még azt írta, hogy azt szeretné, hogy valami nagy ember váljék belőle, akkor most a jövőről folytatott ábrándozásai közepette ennek megvalósulásáról ír. „1934. Jan. 11. Budapest legün- nepeltebb embere vagyok! Ah! Az egész világ ugrál körülöttem. Nem is értem mit bolondulnak oly nagyon a repülőgép után.”41

Mindezt persze még 1899 februárjában írta, amikor a jövőbe vetett reménység az édesanyja nélkül felnövő gyermek egyik védekezése volt a jelen szorításaival szemben. 35 év múlva, 1934-ben azonban anyja emlékére írt novellájában beszámol gyermekkorának egy másik védekező stratégiájáról is. „A ma dívó lélektan talán úgy fejezné ki ezt a kultuszt, hogy öntudatlanom (ahogy mondani szokták) egyszerűen nem vette tudomásul anyám halálát [K. F. kiemelése], [...] Fényes nappal, teljes és koncentrált tudattal képzelődtem és kombináltam. S ebből a játékból tudatosan, mohó

40 Karinthy Frigyes, 1987. 33. old.

41 Uo. 34. old.