Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
"ifjúság, szerelem" - Lugosi András: A szegény kisgyermekek panaszai
papával és Frigyessel az Akadémiára mennek, majd mielőtt ez a nap is úgy érne véget, hogy „Helén néni elment márBécsbe”, még Elzával elmennek a Magyar Színházba is. De hétfőn kiderül, hogy „Helén néni riktik Pesten maradt, remélhetőleg pár hétig még. Herr von Jozeph várhat rá.”33 De hogy ezek az állandó elutazások és visszatérések az Uncle Joe-ról folytatott viták miatt volnának, arra még nincs utalás. Ez a legutóbb említett Herr von Jozeph ugyanis nem Uncle Joe, hanem Engel József, Helén néni bécsi férje, aki mint arról fentebb esett már szó, házasságkötésük idején még budapesti kereskedő volt. De nem néhány hétig, hanem több mint egy hónapig kell még várnia felesége hazatérésére. Ezután megszűnnek a Helén néni állítólagos elutazásai és visszatérései a naplóban. Van itt ugyanakkor valami, ami áttételesen utalhat arra, hogy a felnőttek Uncle Joe sorsáról vitatkozhatnak. Helén néni Pesten maradásának újabb, január 9-i meghosszabbítása, és egyáltalán Helén néni állandó eltűnése és visszatérése mintha Karinthy Frigyesben anyja fájó emlékét idézné fel. Január 11-én, szerdán a következőket írja: „Etának 10 frtos számtan tanítója van. Ma nem voltam iskolába miután cipőm csinálták. Én nem tóm egy idő óta valami elfogulcság van rajtam olyan spleenes vagyok vagy mi. Mindig pihenni szeretnék, nem tudok semmihez hozzáfogni és mellette valami megy mindig az eszemen keresztül: nem tart soká ez az élet, - olyan sejtelem félle. Nem tudom mi van velem. Rosszakat álmodok. Máskép volt ez régen. Régen! Mindig arra gondolok. Hejh 33 Uo. 28. old. csak 6 vagy 5 évet ugorhatnék — vissza. Gyerek lenni! - Igen! Mert én most már nem vagyok gyerek már mindent tudok, a mit nekem még nem kellene tudni. Belül nem vagyok olyan mint kivűl. Nekem valami bajom van. Mivel vessek véget neki? Szeretnék kiugrani a bőrömből, valami egész más lenni, valami más! Repülni innen mert nyom valami. Úgy hiszem az iskola a bajom. Ha má nagyobb lennék, önálló független. El menni innen de úgy hogy mégis legyen valami belőlem, de valami nagy. Barna ruhám iskolai ruhának lett kikiáltva. Karinthy”.34 Persze a pszichohistóriával szemben bizalmatlan történészeket, és persze minden rendű és rangú olvasóimat is meg kell még győznöm arról, hogy az itt idézett naplóbejegyzés mögött tényleg a fiatalon elhunyt édesanya elvesztése miatt érzett fájdalom, valamint a gyermek azon hiány- és bizonytalanság érzése húzódik meg, amelyet anyja elvesztésének következtében kellett átélnie. Ha tudjuk, márpedig tudjuk, hogy Karinthy tényleg gyermekkorában vesztette el édesanyját, akkor az a pszichoanaliti- kusnak már elég ahhoz, hogy pl. a pszichoanalízis budapesti iskolája által az anyagyermek kapcsolatról vallott tanítás érvényességének gyakorlati példáját lássa ebben a szöveghelyben. A Karinthy gyermekkori naplójából vett idézetet minden további nélkül felhasználhatja majd arra, hogy olyan pszichoanalitikus magyarázati modellek érvényességét illusztrálja vele, amelyek igazságáról a gyermek Karinthy esetétől elvonatkoztatva is meg volt győződve. A történészek viszont ugyanezért 34 Uo. 28-29. old. 142 I
