Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
Lugosi András: Egy Ganz gyári tisztviselő asszimilációs stratégiája
egyet, mielőtt bement volna hivatalába. Egy időben pedig otthon bevezette Auguste Comte tizenhárom, egyaránt 28 napból álló naptárát, s családja e szerint a naptár szerint élt. De talán a reggeli jeges fürdőknél is nagyobb terhet rótt leszármazottaira azáltal, hogy elhallgatta előlük családjuk eredetét, megfosztva őket őseiktől, amivel egyrészt megalapozta saját maga ősapai pozícióját, másrészt olyan identitásválságot teremtett, amivel talán csak Karinthy Cininek sikerült végül megbirkóznia. Kiadványunk tanulmányai egyrészt a családtörténet azon mozzanatainak feltárására törekednek, amelyek ezen a radikális felejtési stratégiával összekapcsolt asszimilációs-integrációs törekvés következtében hullottak ki az emlékezetből, másrészt éppen ezt a felejtési folyamatot teszik vizsgálódásuk tárgyává, harmadrészt ennek a stratégiának a következményeit próbálják meg felmérni a későbbi nemzedékek sorsának nyomon követése során. Az első kötet első fejezetének nyitó írásában Jakab Réka az 1848-as pápai zsidóösszeírás alapján a korabeli pápai zsidó közösség életét és a városi communitashoz való viszonyát mutatja be, kiemelve azokat a forráshelyeket, amelyek a Karinthi család pápai őseinek életkörülményeibe engednek bepillantást. Ezt követi Lugosi András mikrotörténeti elemzése, amely a Karinthy család történetét az emlékezés és a felejtés mechanizmusainak tükrében vizsgálja. A 20. század végén felvirágzó emlékezetkutatás egyik fogalmi megkülönböztetését használva az implicit emlékek explicitté válásaként írja le azt az asszimilációs folyamatot, amely a pápai református kollégiumban vette kezdetét, és a Karinthy család olyan implicit és explicit emlékezetének helyeihez kapcsolódott, mint a Gizella téri Haas-palota vagy a ferencvárosi forró közösség. Ha Jakab Réka írása a pápai zsidó kibocsátó közeget mutatja be, akkor Brandt Juliane a dualizmus kori budapesti evangélikusságot mint azt a befogadó társadalmat írja le a történeti statisztika eszköztárának segítségével, amelyhez a Karinthi család tagjai is csatlakoztak az 1880-as évek végén. A következő blokk a gyermek- és iskoláskortól kezdve az első világháborúig, és a háború végén Budapesten is jelentkező spanyolnáthajárványig kíséri végig főként Karinthy Frigyes élettörténetét. Lugosi András a gyermek Frici naplójának elemzése révén rekonstruálja azt a küzdelmet, amelyet Engel Karolina halála után, annak gyermektelen húga, Helén néni folytatott özv. id. Karinthi Józseffel azért, hogy a legkisebb gyermeket, Józsefet (a továbbiakban: Uncle Joe) magával vihesse Bécsbe és ott nevelhesse. Eisemann György Karinthy Frigyes egyik legismertebb írását, A jó tanuló felel című novellát teszi vizsgálódás tárgyává. Tanulmánya név és szimbólum viszonyának irodalomelméleti problémájából indul ki, és olyan ma is aktuális társadalmi kérdések tárgyalásáig jut el, mint az iskolákban követendő oktatási-nevelési étosz, vagy a fegyelemnek és a nyitottságnak a századforduló oktatási rendjében való összekapcsolódása. A szerző megkísérli leírni a zsenialitásnak a korabeli reálgimnázium által támogatott és elismert felfogását, amelyet legalábbis a Tanár úr kérem fikciós terében Steinmann testesít meg. Rózsafalvi Zsuzsanna a magyar irodalomtörténet12
