Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Brandt, Juliane: Az evangélikusság Budapesten a dualizmus korában
évesen a nők majdnem egynegyede özvegy volt, míg a férfiaknak csak 4 százaléka, az 50—55 éves nők 34,57 százaléka, szemben a férfiak 6,27 százalékos arányával. 45 éves korig az elváltaknál is mindig több nőt találunk, mint férfit.20 Az egyes felekezeti csoportok aránya a lakosságban kerületenként változott. A telepítéstörténet, a sokáig tartó tilalom a nem katolikusok betelepülésével szemben, de a bevándorlók anyagi lehetőségei is, és valószínűleg azok a kapcsolati hálózatok is, amelyek a bevándorlást és beilleszkedést segítették, mindösszesen egy nagyon egyenlőtlen eloszlási mintázatot eredményeztek. Kimondott felekezeti szegregációról azonban a vizsgált korszakban nem lehet beszélni. 1870-ben az aránytalan eloszlás jól megfigyelhető. A katolikusok aránya, ami az egész városban 68,29 százalékot tett ki, a Belvárosban 73,03 százalékkal kicsivel az átlag felett volt. Legmagasabb azonban Kőbányán volt, ami abban az időszakban még egy messzi külső kerületnek számított. A második legmagasabb a Józsefvárosban volt (83,08 százalék), és hasonlóan magas volt a város szélén, a „kültelkeken” (82,80 százalék), valamint a Ferencvárosban (91,08). Átlag alatt maradt viszont a modern, a régi épületek lebontásával, illetve új házak építésével jellemezhető, a jómódú polgárokat vonzó Lipótvárosban, de a Lipótváros, illetve a Belváros és a Városliget között elterülő Terézvárosban is. Ezekben a városrészekben a zsidó lakosok aránya 34,01 százalék, illetve 35,77 százalék volt, szemben a város 21 egészének 19,65 százalékos átlagával. Az egyes kerületeket tekintve az evangélikusok aránya a Belvárosban volt a legmagasabb, ahol 7,65 százalékot ért el, mialatt a városi átlag 5,92 százalék volt. (Itt volt a reformátusok aránya a legmagasabb.) A legtöbb evangélikus azonban nem a viszonylag kis Belvárosban lakott, hanem a Terézvárosban (34,28 százalékuk), ahol a városrész lakosságához viszonyított arányuk mégis átlag alatti maradt (5,52 százalék), valamint a Lipótvárosban, ahol a pesti evangélikusok 12,64 százaléka élt. A korosztályok és nemek aránya az egyes kerületekben a munkavállalási lehetőségek és az életkörülmények sajátosságait tükrözi.23 A Belvárosban és a Lipótvárosban a fiatal, 15-20 év közöttiek aránya volt a legmagasabb. Különösen erősen a nőknél domborodott ki ez a diszproporció. A Lipótvárosban az ilyen korú nők a férfiakat messze felülmúlták, az evangélikusság itteni jelenléte tehát csak kisebb részben jelentette a sikeres családok letelepülését, nagyobb részt a cselédmunkavállalás jelensége tükröződik vissza benne. Más kerületekben viszont messze több férfi volt, mint nő,24 átlagban a férfiak száma egyharmaddal haladta meg a nőkét. Északtól dél felé, illetve a város széle felé haladva a férfiak túlsúlya nőtt. A Terézvárosban még viszonylag ki volt egyenlítve ez a proporció (1:1,28). Harminc év 20 Az arány azonban alacsony, a legmagasabb 1,9 százalékkal az 50-55 éves nőknél volt - ami a korabeli átlagos élettartam mellett 15 esetet jelent. Az a húsz 25-30 év közötti elvált evangélikus nő a maga csoportjának csak a 0,95 százalékát tesz ki, míg a szintén húsz, 35-40 éves 1,42 százalékot. 21 Körösi, 1871.13. és 14. tábla. 22 UO. 23 Körösi, 1871.18. tábla alapján. 24 Kivétel a kültelki terület, ahol a 15-20 évesek között enyhe nő többlet volt. 116 I
