Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
A polgári lakás: ideál és valóság - Halmos Károly: Egy építész lakhelyei
Egy építész lakhelyei Hild József építész és építőmester tárgyi környezete - fizetésképtelensége tükrében HALMOS KÁROLY „Kedves nőm! [...] általad nem csak jó asszonyra, gondos anyára tettem szert, aki az engem gyakran megtaláló szenvedéseket tűrte szeretetteljes visszafogottsággal és állt vigasztalólag oldalamon, hanem házasságunk által hatalmas támaszra leltem akkor még élő édesanyádban, szüléidben [...]” E biedermeyer hangulatú szavakkal fogalmazta meg (németül) élete párjához fűződő viszonyának tartalmát Hild József, (vagy amiként nevét alárni szokta volt: Joseph Hild) a magyar nemzeti klasszicizmus nagyra tartott képviselője 1856. szeptember 12-én Pesten, nejéhez, született Caroline Ritterhez intézett levelében. A jobbára építőművészként ismert Hild József vallomásának értékéből első látásra sokat levon, hogy azt nyilatkozatnak minősítette, és annak megtételére kényszerítve érezte magát. Valóban szorult helyzetben volt. Kortársaihoz hasonlóan nemcsak tervező volt, mint a mai sztárépítészek, hanem építőmester is, aki versenyben nyerhette el egyes építmények kivitelezésének föladatát, s e vállalt föladatok végrehajtásával kereste meg a családja fönntartására valót. Miként a levél további részéből kiderül, az építész pályakezdése nem lehetett könnyű — az említett szülők lányuk házassága után nem sokkal kétezer forintot adtak ifjú vejüknek, majd a továbbiakban is többször segítségére siettek. Az ifjú pár több éven át házukban lakhatott, sőt el is látták őket, mi több, amikor végre saját otthonukba költöztek, berendezték a három szobát és a konyhát. Már az eddigiekből is kiderülhetett, Hild József házassága nem felelt meg tökéletesen a kor vagyonos polgárára - sőt akár még birtokos földművesére is - vonatkozó 82
