Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

A polgári lakás: ideál és valóság - Gábor Eszter: A polgári lakásigények mélyrepülése – az egyszobás cselédszobás lakás

négyszobás.7 Ez a romló arány természetes, hiszen az egykori sajtóból is tudható, hogy sok nagy lakás állt üresen, miközben a kislakásokból nagy volt a hiány. A városi bérházak közül ekkor is a belsőbb területeken fekvőkben épültek a nagyobb lakások. (Pl. a Németvölgyi úton, a Budaörsi úton, a Kisfaludy utcában.)

A lakásépítést ekkor is a magánvállalkozások feladatának tekintették, bár a háború utáni rendkívüli körülmények miatt az építkezések száma nem növekedett a kívánt mértékben, 1923-ig a lakbéremelési tilalom miatt egyáltalán nem, majd az 1923-as adó- és illetékkedvezményi törvény után valamelyest.8 A magánépítkezők ekkor még a régi szokásoknak és igényeknek megfelelően nagyméretű lakásokat építettek. (Csak a belmagasságra vonatkozó ideiglenes könnyítéseket használták ki, azaz a nagy lakások 25-30 négyzetméteres szobáit is az ekkor engedélyezett 2,60-2,80 méteres belmagassággal építették.)

Az egész országot megrengető 1929-30-as gazdasági válság természetesen az építőipart is érintette, és a lakásépí? Lieber Endre: Középítkezések Budapesten 1920-1930. Budapest, 1930. 27-31. old. s Az 1923. évi XXXIV. Te. (L: Schuler i. m. 89. old.), a lakások bérének fokozatos felszabadításáról:

1924. évi IV. te. (uo. 90. old.), a lakások szabad forgalmának visszaállítása: 1300/1933. M.E. rendeletben (uo. 154. old.).

9 Schuler i. m. 113-114. old.

10 Fővárosi évkönyv az 1933. évre. Budapest, 1933. 453-457. old. Az évkönyv adatai a fővárosi tisztviselőkre vonatkoznak. A lakáspénzcsökkentés egységesen 8 százalék volt, a fizetéseket differenciáltan csökkentették: az I. fizetési osztályban (a legmagasabb fizetésűek)

25 százalékkal, a XI. kategóriában 12,2 százalék, a

tés területén lényeges átrendeződést, mondhatni alapvető változásokat hozott.

„1930-ban úgy az állam, mint a főváros kislakásépítő akciója befejezést nyert. Befejeződött akkor, amikor a magánépítő tevékenység produktivitása is csökkent, mert a drága építkezési hitellel termelt új lakások önköltségi bére is jóval meghaladta a lakáskeresők átlagos fizetőképességét.

A régi kötöttforgalmú és az újabban épített szabadrendelkezés alatt álló lakások bérei között fennálló különbségek következtében az a különös helyzet állott elő, hogy ugyanakkor, amikor a kötöttforgalmú és olcsóbérű kislakásokban a lakáshiány egyik jellegzetes tünete, »a laksűrűség növekedése« volt megállapítható, az üresen álló lakások száma is emelkedett. [... ] a fővárosban már összesen 1104 (és ebből 486 szoba-konyhás) lakás állt üresen...”9 A válság a középosztály gazdasági helyzetét tovább gyengítette. A köztisztviselők fizetését 1932-ben ideiglenes jelleggel nominálisan 12-25 százalékkal, ún. lakáspénzüket (lakbér-hozzájárulást) 8 százalékkal csökkentették.10 Romsics Ignác összegzése

középső, V. VI. VII. fizetési osztályban 18,18, illetve 16 százalékkal csökkentették az 1929-ben - a pengő bevezetésekor - megállapított fizetéseket. A középosztály - remélten - ideiglenes anyagi hanyatlásáról statisztikákkal vetekedően árnyalt, de azoknál sokkal plasztikusabb képet rajzolt Móricz Zsigmond az 1933-ban, a Pesti Naplóban folytatásokban megjelent, Az asszony beleszól című regényében. Az Üllői úti bérház lakói között a havi 168 pengő fizetésű, és abból 72 pengőt az egyszobás, alkóvos, konyhás, előszobás udvari lakás bérére fizető, a felmondástól rettegő fiatal újságíró házaspártól a magát és két felnőtt lányát kézimunka-bedolgozásból és szobakiadásból fenntartó egykori ezredesnétől kezdve a

97