Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Palota és villa - Rozsnyai József: A pesti Esterházy-palota és lakói

Az utca, amelynek egykor részét képezte a mai Pollack Mihály tér, az 1750-es évektől a Krachenfels Gasse nevet viselte, majd 1787-től, illetve 1804-től Fünf Lerchen Gassénak, magyarul 1850-től Öt pacsirta utcának nevezték, az itt található Öt pacsirtához címzett kocsma után. Nem ez volt az egyetlen kocsma a környéken, ismerjük még az Ezüst szita cégérű kocsmát, és a Két pisztolyt is, a Józsefváros egykori legrosszabb hírű lebuját.6

A mai Rákóczi úttól a Reviczky utcáig húzódó Öt pacsirta utcát 1874-ben Esterházy utcának nevezték el,6 nyilván az éppen felépült Esterházy-palotát építtető család tiszteletére, és talán a névvel általánosan utalva arra, hogy a környék mágnásnegyeddé vált. A kialakulófélben lévő új elegáns városrészt 1873-ban Hevesi Lajos a következőképpen jellemezte:

„Mi azonban ez alkalommal kívül kerüljük meg a parkot [a Nemzeti Múzeum kertjét], a múzeumtól jobbra bekanyarodván a muzeum utczába. Ezen utcza még 3 évvel ezelőtt sötét, ronda, éjjel veszedelmes sikátor volt; az országút felőli sarkán hol most díszes házcsoport készül, melynek sarkát az első hazai takarékpénztár (Ybl tervei szerint épült) háza képezi, akkoriban a hirhedett „két pisztoly” vendéglő, helyesebben korcsma állt. A muzeum-utczában s a muzeum mögött az utóbbi évek folytán igen díszes aristokratikus telep épült, mely többnyire

4 Budapest Teljes Utcanévlexikona. írta: Búza Péter, Mészáros György és Ráday Mihály. Budapest, 1998. 304., 318., 321. old.

5 Lestyán Sándor: Az elnöki palota. Budapest, 1946. 277. old.

6 Lásd: 3. jegyz.

főnemesi palotákból áll. És pedig a sarok-épülettől negyedik ház a gr. Károlyi Ede és Sándor palotával egybekötött bérháza (építette Szkalniczky és Koch), utána az ugyanazok által épített gr. Zichy N. János palotája következik. Atellenben az ötpa- csirta-utcza sarkán gróf Károlyi Alajos palotája ötlik szemünkbe, urias előcsarnokával és franczia mansardtetejével.”7

Hogy miért éppen a korábban még elhanyagolt Józsefváros vált a magyar arisztokrácia pesti központjává, arról 1885-ben Országh Sándor a következőket írja:

„Az ötvenes évek végén s a hatvanas évek folyamán támadt azután a Józsefvárosban a VIII. kerületben azon városrész, melyben ma igen sok főúri család díszes és fényes palotáival találkozhatunk. [...] Hogy épen a Józsefvárosnak, ezen csaknem elrejtett s az idegenek által alig-alig felkeresett része lett a magyar aristocratiának főtelepe, két nyilvános épületnek tulajdonítom; egyik a nemzeti színház, másik a nemzeti lovarda; mind a kettő éppen a főúri osztályoknak szolgálván szórakozásra és arra is, hogy azon szomorú időkben magyar és nemzeti érzelmeiknek tüntetőleg adjanak kifejezést.”8

1896-ban olvashatjuk először azokat a fogalmakat, amelyek ma is meghatározzák a fent említett környéket:

„A Nemzeti Múzeum közvetlen környezetét 1860 óta egész mágnás negyeddé ala7 Budapest és környéke. A fővárosi hatóság megbízásából irta Hevesi Lajos. Bp„ é. n. [1873.], 107-108. old.

a Dr. Országh Sándor: Budapest középítkezései 1868-1882. Budapest, 1885. Második kiadás, 181-182. old.

6