Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?
létén a román, gótikus, reneszánsz, barokk és az Alpár által ó-norvégnak nevezett stílus elemei keveredtek. Mivel azonban Alpár mindezt igen jó minőségben, magas kézmű- vesi, sőt építőművészi színvonalon valósította meg, a Neuschlosz-villa érdekes és értékes alkotás lett. Egy, az akkori kortárs építészetet képekben és leírásokban ismertető 20. század eleji berlini kiadványban Budapestet ez az épület képviseli, s ennek köszönhetően vannak egykorú fotóink és leírásunk is róla9. Belső elrendezését tekintve a villa az akkoriban divatos „romantikus kastélyok” mintáját követi, amilyenek a 19. század második felében szép számmal épültek Magyarországon is10. Egyik fő jellegzetessége a kétszintes légterű központi csarnok vagy szerényebben szólva, hall. Ennek a helyiségnek kiképzésében élhette ki az építész a leginkább az úgynevezett ó-nor- vég stílusú fafaragványok iránti szenvedélyes vonzalmát. A 6x8 méter alapterületű csarnok emeleti galériáját igen gazdag fafa- ragású konzolok tartják, a földszinti falsíkokat és a helyiség befedését is fafaragványok díszítik. A villának egyébként is legérdekesebb jellegzetességét a faragott faelemek jelentik, amelyek a keleti és északi oldalon elhelyezett több nyitott, fedett vagy zárt verandán még ma is láthatók. A lejtős terepen épült, a nyugati - Apostol utcai - fronton egyemeletes, a kert felé kétemeletes villa - alaprajzából is kivilágló- an - a jómódú tulajdonos számára valóban 9 Licht, Hugo: Architektur des XX-ten Jahrhunderts. Berlin, 1901. Heft 3., S. 42, 60-61. old. 10 Lásd erről Sisa József: Kastélyépítészet a elsősorban reprezentatív célra készült, hiszen a nőtlen, gyermektelen Neuschlosz Ödönnek aligha volt szüksége a földszinten a haliból nyíló öt szobára, s az emeleten, valamint az alagsorban és a padlástérben számos további lakó- és mellékhelyiségre. A Bierbauer-cikk illusztrációjaként közölt alaprajzból és az építési tervből tudhatóan a csarnokból nyíló szobák közül a délkeleti sarokszoba volt a hálószoba, mellette a torony alatt kapott helyet az egyik fürdőszoba (a másik fürdőszoba e fölött, az emeleti szinten volt). A csarnokból nyílt a szalon, kijárattal a keleti, nyitott verandára; a szalontól északra a könyvtár és dolgozószoba, mellette, immár az északi fronton, a 36 négyzetméteres ebédlő helyezkedett el; innen ajtó nyílt az északkeleti sarkon lévő zárt verandára, amely ugyanolyan tágas volt, mint az ebédlő. Ezen a fő lakószinten (amely az utca felől földszint, a kert felől első emelet volt) egy további szobán kívül még konyha és télikert is helyet kapott. Az emeleten a kerti, azaz a Dunára néző keleti homlokzat szinte egész hosszát elfoglaló, 5 és fél méter széles, 16 méter hosszú, részben nyitott, részben fedett vagy zárt veranda mögött a galériáról négy szoba nyílt, a manzárdban további három kisebb helyiség kapott helyet (mindezek részben vendégszobák, részben személyzeti szobák voltak). Az épületnek nyugat felől, az utcai frontról és délről, a torony alatt is volt bejárata. A torony foglalta magában a lépcsőházat. Érdekessége a historizmusban. In: Zádor Anna (szerk.)M historizmus művészete Magyarországon. Budapest, 1993. 67., 70., 76-77. old. 59
