Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?
tő is, hiszen a kipusztult szőlők helyén még alig fejlődött ki jelentősebb új növényzet, az utak közül még a szekérutak is nehezen voltak járhatók, s a keleti domboldalak igen meredeken emelkedtek. Ugyanakkor azonban ez a vidék sokkal közelebb feküdt a budai belterülethez, mint a Zugliget és a Svábhegy, jobb megközelíthetősége folytán tehát alkalmasabb volt állandó lakóhely céljára. A Rózsadombnak ezt a helyzetét és jelentőségét pontosan megfogalmazta a „Rózsadomb és vidéke ház- és telektulajdonosainak egyesülete” a főváros tanácsához benyújtott kérvényében.5 Az egyesület a Fővárosi Közmunkák Tanácsának egy rendezési tervére reagált, amelyet a kérvény megfogalmazói nem találtak kielégítőnek. Javaslataik indoklására bevezetőül ezt írták: „Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy mily kincset bír fővárosunk ezen eddig elhanyagolt részében: páratlan szépségű, egészséges és a jobbparti városrészek kellős közepén való fekvésénél fogva, inkább, mint más arra látszik rendeltetve, hogy a székesfővárosi közönség család- házszerű megtelepedésének szolgáljon. Magassági viszonyai valóban ideálisaknak mondhatók, minthogy egyrészt megközelítésének számba vehető nehézségeket nem okoznak, másrészt kiemelik agyári üzemek és más nagyvárosi telepek által megrontott alantas légkörből. Területe oly nagy, hogy évtizedekre elégséges volna a rohamosan terjeszkedő főváros igényeinek kielégítésére, anélkül, hogy a telkek árának aránytalan emelkedésétől kellene tartani, amely a középosztály megtelepedését megnehezíthetné és így az elérendő célt veszélyeztethetné.” A Rózsadomb első „telepesei” valóban jelentős részben a középosztály alsóbb és középső jövedelmi kategóriájához tartozókból kerültek ki: nagy számban voltak közöttük pedagógusok, posta- és vasúti tisztviselők, minisztériumi alkalmazásban álló mérnökök, építészek. Akik közülük állandó lakóhelyül választották a Rózsadombot, elsősorban a „jó levegőt” és a „szép kilátást” dicsérték, tehát mai szóval élve, „környezet- tudatos” vagy „egészségtudatos” emberek lehettek, akik a fenti értékek kedvéért vállalták az ott-lakás kényelmetlenségeit. Mint a már említett kérvény leírta, „a szóban forgó vidéken, a területnek teljes rendezetlensége és a hozzájáró utak kétségbeejtő állapotának dacára utóbbi időben számos családház létesült. Minden kételyen felül áll, hogy mihelyt itt csak egy félig- meddig normális út fogna kiépíttetni, rövid idő alatt a lakóházak százai lepnék el ezen területet”. Csakhogy akkor még számos rózsadombi utca (mint például az Áldás, Bimbó, Szemlőhegy utca) egyszerűen vízmosta árok vagy poros, sáros földút volt - miként ez sok korabeli fényképen jól látszik. A Rózsadomb első háztulajdonosai között feltűnően sok volt a tanár és tanító. Akkoriban ismert nevű tanár és pedagógiai szakíró volt a Józsefhegyi utca 3/C alatti tornyos villa építtetője, Pórszász József, az Országos Közoktatási Tanács tagja (igazán távol fekvő házát eleinte csak nyaralónak használta, de az 1900-as évek elejétől már állandó lakóhelyeként szerepelt). Scherter Gyula polgári iskolai tanár építtette a 5 Építő Ipar, 1897.1. sz. 5-6. old. 45
