Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?
Trombitás út tekintetében, ugyanis mind a Bimbó útnak, mind a Trombitás útnak az akkori állapothoz képest megváltozott a vonalvezetése. A Bimbó utca ugyanott indult el, ahol ma a Bimbó út, vagyis a Keleti Károly utcától (a páratlan oldalon a Központi Statisztikai Hivatal az első épület). Az első balkanyartól kezdve azonban eredetileg a mai Ady Endre utca vonalában folytatódott, egészen addig, amíg az utca végén el nem érte a mai Bimbó út középső szakaszát, a mostani 43. és 45. számú ház között. Tehát a tárgyalt időszakban az akkori Bimbó utca all. illetve a 8. számú ingatlantól kezdve a mostani Ady Endre utcában folytatódott. A mai Bimbót út 13. illetve 10. számú épületétől kezdve viszont az útvonal egészen a mai Ribáry utcáig és a Füge utcáig a Mész utca nevet viselte. A Mész utca elvben tovább folytatódott (a mai Ribáry utca vonalán), ugyancsak Mész utca néven, egészen az akkor még Marczibányi rétnek nevezett Marczibányi térig. Csakhogy itt folytonossági hiány volt: a Mész utca alsó és felső szakaszát elzárta egymástól egy már korábban beépült nagy telek (a Füge utca 2. és Bimbó út 20. helyén). Sok évig küzdöttek a környékbeli lakók, amíg elérték, hogy városrendezési intézkedéssel véget vessenek az áldatlan állapotnak, és az útban lévő telek egy részének kisajátításával összekössék egymással az utca két szakaszát. A Marczibányi tér északnyugati sarkától meredeken felfelé induló Aranka utca akkoriban a mai Bimbó úton túl egészen a mai Ady Endre utcáig folytatódott. Ezt a szakaszát ma Barsi utcának nevezik. Hasonlóan bonyolult a Trombitás út és a Pasaréti út egymáshoz való viszonya, ámbár itt kevesebb utcanév van belekeverve. A régi Trombitás út ugyanott ágazott ki a Szilágyi Erzsébet fasorból (akkor: Retek utca), ahol ma, majd rövidesen (mai vonal- vezetésének megfelelően) egy bal kanyarral tartott egyenesen északnyugat felé, az akkori téglagyár (a Pesti Kőszénbánya és Téglagyár Társulat telepe) fölötti partfalon. Ezután egyes vonalban folytatódott - továbbra is Trombitás út néven - egészen a mai Pasaréti térig, sőt névtelenül azon túl is, nyugat felé. Csakhogy a téglagyár fölötti meredek partfal (nyilván az agyagbányá- szás miatt) 1883-ban leomlott (szerencsére akkor még nem voltak rajta épületek), s ennek következtében a Trombitás útnak a mai Lorántffy utcánál (akkor Rókushegyi út) egyszerre csak vége szakadt. A helyzet rendezése több mint két évtizedig váratott magára. Végül a téglagyár telekcserével megkapta a mai Herman Ottó útig (akkor Debrői út) terjedő egész leszakadt területet, helyette a főváros tulajdonába került a Szilágyi Erzsébet fasor (akkor még Budakeszi út) és a mai Pasaréti út első szakasza közé eső terület. A mostani Pasaréti utat - amely 1904-ben kapta ezt az elnevezést - csak ezután tudta a főváros a jelenlegi vonalvezetés szerint kiépíteni. A Pasaréti útnak az 1-19., illetve 2-36. számig terjedő szakasza tehát a 20. század elején létesült új utcavonal volt (helyén mindaddig a téglagyár telepe terült el). A Trombitás útnak a mai Pasaréti útig terjedő rövid folytatását is ekkor építették ki újonnan. Az egykori téglagyár helyén ma sporttelep van. A megváltozott régi utcanevek mai megfelelői a függelékben találhatók meg. A beépülés menetét mindenekelőtt a korabeli térképek és címtárak segítségével 41
