Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Palota és villa - Gál Éva: Lakás vagy nyaraló?
Lakás vagy nyaraló? GÁL ÉVA E z a kérdés Budapesten a 19. század vége felé, az akkoriban kialakuló rózsadombi villanegyeddel kapcsolatban merülhetett fel. A fővárosban korábban létrejött két fontos villanegyedben - a városligeti (fasori, illetve Andrássy úti) és a hegyvidéki (svábhegyi, illetve zugligeti) villanegyedben - az épületek funkciója meglehetősen egyértelmű volt. A városligeti villák már csak területi elhelyezkedésüknél fogva is, de kivált építészeti minőségüket, jellemzőiket tekintve csaknem minden esetben állandó, reprezentatív lakóhelyül szolgáltak, s nemcsak nyaralásra voltak alkalmasak. Az első hegyvidéki villanegyedben ezzel szemben kivételes jelenség volt, ha a háztulajdonos állandó jelleggel, egész évben ott lakott. Ennek kézenfekvő magyarázata a svábhegyi és zugligeti vidékeknek a városi belterülettől való távolsága, nehéz megközelíthetősége, s egyáltalán, a városias infrastruktúra akkori teljes hiánya. A budai hegyvidéken a 18. század utolsó harmadától kezdve előbb csak elvétve megjelenő, majd az 1830-as évektől egyre nagyobb ütemben szaporodó épületekben - nagyon kevés kivételtől eltekintve - csak olyanok laktak állandóan, akiket foglalkozásuk kötött oda (vincellérek, kertészek, kocsmárosok). Az összefoglaló néven Rózsadombnak nevezett terület - amely a főváros jobbparti részét északnyugat-délkeleti irányban átszelő két nagy völgy, a Szépvölgy és az Ördögárok völgye között helyezkedett el, s számos kisebb-nagyobb dombot (a Fe- renc-hegyet, a József-hegyet, a Kálváriadombot, a Rókus-hegyet, és még néhány más, névtelen dombot), valamint a köztük lévő fennsíkokat meg völgyeket foglalta 35
