Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban

zett szövegekben nem kap értelmezést. Vagyis a bérházat társadalmi entitásként kezelő kommunista diskurzus mellett nem válik láthatóvá olyan alternatív diskurzus, amely a lakóhelynek mint entitásnak és egyúttal a lakóhelyi pozíciók viszonyrend- szerének másfajta elgondolását formálná meg. Hogy e hiány mögött egy másfajta gondolkodásmód áll, azt a házmegbízotti intézményről & Magyar Nemzetben megjelent cikk felháborodott mondatai pontosan világítják meg: „Ki adott például jogot a házmegbízottnak arra, hogy aziránt érdeklődjék, melyik pártnak vagyok tagja, vagy mennyi a havi jövedelmem? Az előbbi teljesen magánügyem, az utóbbi legfeljebb a pénzügy- minisztert vagy az adóhatóságot érdekelheti.”47 A Kommunista Párt kivételével az 1945-ben állami szinten színre lépő politikai tényezők nem tekintették a lakóhelyet a politikai ellenőrzés és a politikai harc színterének: gondolkodásuktól idegen volt a lakóhely politikumként való felfogása. A kommunista világlátás és cselekvési mód és az általunk itt most csak differenciálatlanul egyéb demokratikusként kezelt gondolkodásmódok közötti kommunikáció egy magát szerencsés módon megmutató esetében pontosan tetten érhető ez az értelmezési eltérés és az abból következő dialógus-szerveződés. A VI. kerületi Szondi u. 74-ben hét kommunista párttag lakó - „a házban heten

47 „Házmegbízottak." Magyar Nemzet, 1945. június 28., 2.

48 BFL XVII. 997. VI. kér. Özv. Polczer Miklósné. Igazolóbizottsági határozat, 1945. július 19. (Kiemelés tőlem.)

vagyunk kommunisták, mindnyájan párttagok” - lépett fel a házfelügyelővel szemben. Közöttük ott találjuk a magát „meggyőződé- ses kommunistá”-nak valló „Müncz elv- társ”-at, a házmegbízottat, a tömbmegbízottat és annak feleségét. A házfelügyelő ellen indított támadásuk fő vádként arra a toposzra épült, hogy a házmester a reakciós lakók oldalán áll és velük, kommunistákkal nem érintkezik. Az esetből elénk táruló, kommunista retorikát használó vádszövegek ideologikus világához képest szinte disszonánsnak hat az igazolóbizottság 1945. július 19-én meghozott feddő határozatának indoklása: „Ez a legenyhébb büntetés. A Bizottság ettől az ítélettől a házfelügyelő teljes javulását várja, és azt, hogy a ház lakóinak minden rétegével keresse a jóviszonyt, és illeszkedjen bele [a] mai demokratikus helyzetbe.”48 A világnézeti megosztottság retorikájára a „réteg” kifejezéssel válaszolni lényegében a kommunista helyzetértelmezés negligálását, kikerülését jelentette. Egy olyan gesztust, amely azt jelezte, hogy a vegyes pártösszetételű igazolóbizottság nem hajlandó belépni és együttműködni ebben a fajta politikai - ideológiai - diskurzusban. A hét kommunista lakó fellépése a legkevésbé sem érte el a célját: a házfelügyelő a helyén maradt, a „köz éléről való eltávolítására”49 nem került sor.

49 üo. Pallér Józsefné tömbmegbízott az igazolóbizottsághoz intézett 1945. július 27-i észrevételében fogalmaz így: „Most jutottunk el odáig, hogy az ilyen elemeket a köz éléről eltávolítsuk."

178