Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Bácskai Vera: Egy úriház és lakói Pesten
gas lakbért 1941-ben özvegye albérlő tartásával igyekezett valamelyest csökkenteni. A három- és négyszobás lakások bérlői kizárólag a középosztály tagjai közül kerültek ki, mintegy igazolva a szakirodalom állítását, miszerint a polgári, középpolgári lakás alsó küszöbértéke a háromszobás-cse- lédszobás lakás volt, amely lehetővé tette a szobák funkcionális elkülönülését és a családi és szolgálati szféra markáns szétválasztását. A háromszobás lakás, mint a polgári életforma küszöbértéke, a dualizmuskorra volt inkább jellemző, akkor is inkább norma, ideál, mint kemény valóság volt. Kétségtelen, hogy a háztartási tanácsadók ajánlására a közfelfogás is elfogadta ezt a tételt, és ez a két világháború között is normaként tovább élt, noha a középosztályok anyagi helyzetének megingása már a századforduló idején ennek az ideálnak a feladására késztette tagjait. Jellemző e szempontból Granasztói Pál visszaemlékezése, melyben elmondja, hogy mennyire szokatlannak tartotta a rokonság és a baráti kör, hogy esküvője után feleségével a már korábban bérelt garzon lakásában maradt, mert ezek „..új háztartást másként, mint 2-3 szobás lakással, alkalmazottal...el sem tudtak képzelni”10. Pedig, mint a korszak jeles szociológusa, Weis István megállapította, a két háború közötti időszakban egyre több középosztálybeli fiatal házaspár kényszerült igényeit e téren lecsökkenteni. „A lakást illetően - írja 1930-ban - ez idő szerint még kétségbeesett erőlködés io Granasztói Pál i. m. 33. old. h Weis István: A mai magyar társadalom. Budapest, 1930.117-120. old. van a régi színvonal fenntartására: a kötött lakásforgalom lehetővé teszi a nagyobb lakások megmaradását. Azok azonban, akiknek új lakásra van szükségük (új házasok, más helyről költözöttek), kénytelenek igényeik lefokozására; az új házakban az egész országban elsősorban a kétszobás lakások iránt van érdeklődés, azok találnak a leghamarabb bérlőre...Ha az ember Budapesten vagy valamely nagyobb városban az új házakban a kisebb lakások bérlőinek névsorát vizsgálja, meglepetéssel veszi észre, hogy előkelő emberek, történelmi nevek viselői vannak közöttük” . A visszaemlékezések alapján még azt is hozzátehetjük, hogy a középosztály fiatalabb, a lakást nem reprezentációnak tekintő tagjai nemcsak anyagi okokból keresték a kisebb lakásokat, hanem azért is, mert ízlésüknek, igényeiknek jobban megfeleltek az új, modern házak egyszerűbb alaprajzú, világo- sabb, komfortosabb, kisebb méretű lakásai. A Rákóczi úti ház ugyan nem tartozott a modern épületek közé, de mind a két világháború között épült felsőbb emeletek kisebb lakásai, mind az alsóbb emeleteken végbement lakásmegosztások összhangban vannak Weis megállapításával. A bérlők korát feltüntető népszámlálási ívekből megállapítható, hogy a nagyobb, 3-6 szobás lakások bérlőinek kétharmada beköltözésekor 40 éven felüli volt, a kétszobások lakóinak viszont háromnegyede a 40 évnél fiatalabb korosztályból került ki.12 És bár a kétszobás lakások bérlőinek többsége kispol12 Természetesen a népszámlálási ívekből az nem állapítható meg, hogy korábban hol és milyen lakásokban éltek. 155
