Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
"Elitlakások" a szocializmusban - Prakfalvi Endre: Lehel (Élmunkás) tér 2. A., B., C., D
pasztalataim szerint lényegesen befolyásolhat a lakás alkata, kedvezően, vagy károsan. Előttem áll a dolgozó ember sorsa (...) Napja javát munkával tölti — felteszem, olyan munkával, amely kielégíti, amelyért lelkesedni tud, amely fáradságos mivolta dacára is örömteljes. Felteszem, hogy hasonlóan érző munkatársaival végzi ezt, úgy, hogy a munka óráit is megfűszerezik az ember és ember közötti érintkezés örömei. (...) Munkája végeztével természetesen fáradt... mégis emberek közé megy: szakmai klubjába, sportpályára, a fürdőbe, esetleg előadásra, színházba hangversenyre (...) a nap előrehaladott órájában szőkébb körre vágyik ... Vágyódik lakásába, otthon a családjába hazatérni. Itt érek ahhoz az otthonhoz, amelynek körülményeit a tervező építész határozta meg, amelyet emberi örömökre alkalmassá tett vagy tehet építészi munkájával. Hogyan és miként teheti ezt? Elsősorban és főként azzal, hogy végső gondoskodással a családi élet minden mozzanatának körülményeit és helyét jól határozta meg, kezdve az előszobától, ahol a köpenynek és kalapnak megvan a helye, a lakószobáig, ahol a család minden tagja megtalálja a saját életfunkciójának helyét: az asszony a varróasztalkáját22, a gyermek a játszósarkát, a diák az íróasztalát és ahol a hazatérő férfi kényelmesen leülhet, lábait keresztbe rakva beszélgethet az asszonynyal, a gyermekekkel, közben a jólmére22 Rév István: Nemek nélküli társadalom. Nincs nő, nincs vágy, nincs szex. Rubicon 1993/7. 32-34. old. 23 Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959. Szerk.: Prakfalvi Endre-Hajdú Virág . Budapest, 1996.118., 127-128. old. A levelek keletkezéstezett ablakpadka felett kilát a rózsaszínű alkonyi égre, az abba belerajzolódó fákra, ahol ha erre van kedve békésen olvashat, írhat, muzsikálhat, miközben felesége a vacsorát különösebb kínlódás nélkül elkészítheti jól elrendezett konyháján, s ha munkától fáradt, lefekhetik a hálószobájában, anélkül, hogy ezzel a többiek életét megzavarná, azokat elnémulásra kényszerítené - ahol reggel ébredéskor a napsugár köszönti (...) vájjon a mai embernek, a demokrácia dolgozójának az otthonnal kapcsolatos lényegi örömeit valójában fokozni képes-e, ha [kiemelés P. E.] a ház, a melyben otthona van, homlokzatán római császárok csarnokairól ellopott pótanyagokból utánzón oszlopok sorakoznak, melyek a kilátást korlátozzák, amelyek párkányzatukkal árnyékot vetnek a lakásba, napfényt rabolnak el. Kérdem, mi a fontosabb, egy jó konyha, egy kitűnően felszerelt fürdőszoba, avagy az oszlopos homlokzat?” Borbiró hónapokkal - egy évvel — korábban érzékelte és előrejelezte a fordulatot, amennyiben az ún. formalizmus vitában megkezdődött az ideologisz- tikus alapú leszámolás a modernizmussal. (Nyílt titok, 1951-re az oszlopos, klasszici- záló homlokzat lett a fontosabb, s vált a szocialista tartalom nemzeti formájává.)23 Az alaphangot a „vitához” majd a Szabad Nép szerző nélküli cikke adja meg: „Nem csúnya kapitalista bérkaszárnyák kellenek nekünk, de nem is az amerikai tervezők hóbortjait majmoló formalista épületek. Tüktörténetéhez és a VII. levelet lásd: Lapis angularis (I). Szerk.: Hajdú Virág - Prakfalvi Endre. Budapest, 1995. 301-308. old. Borbiró az 1. sz. Major Máténak címzett levelét dátumozta, 1948. Vili. 28. A formalizmus vitáról: ÉÉ, 1949/4.19. old. skk. (valamint az évfolyamban több helyütt is). 130
