Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

Olyan szurtos, borostás, kopott, vedlett, gyűrött az egész emberke, mintha valamely szemétládából került volna ki, ahol hosszabb időt töltött, mint elhasznált, már zsibvásárra sem alkalmas szomorú holmi.

Egyik lábán rongyos, agyoncsapott cúgos cipő, másik lába - mely színében alig különbözik a cipőtől - mezítelen.

Fején retkes, tarkójára csúsztatott dinnyekalap. Szemén ócska ókula.

Kabátzsebéből tűt, pamutot kotorász elő, a pamutot üggyel-bajjal befűzi a tűbe, kezébe veszi szürke színű, piszkos félharisnyáját, öklömnyi kavicsot dug bele, s a sárga félhomályban megstoppolja.

Rendes ember.

Az utcán tologatott gyermekkocsikra újabban elmés szerkezettel kis csapóasztalkát szereltek föl a bébik számára. Most már csak azt várjuk, hogy íróasztalt, könyvtárat, telefont, rádiót és kártyaasztalt is szereljenek a bölcsőkbe ...

1931. június 7., vasárnap, 9. old.

97