Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

meg lehet különböztetni a bécsieket, a vidékieket, az alsó-ausztriaiakat és a felső-ausztriaiakat, szinte városok és falvak szerint is. Emitt pedig a franciák és a belgák. Nem lehet csalatkozni. A nemzetek szinte egyenruhában járnak.

Cserkészeink jelentik:

Negyvenhat francia és tizenkét angol cserkész érkezett, fiatal és öreg vegyesen, de sok belga, német és osztrák cserkész is. Most érkezett meg a berlini diákok egy csoportja is.

A kirakatban hirdetés, mely egy Balaton menti vendéglőt ajánl a külföldiek figyelmébe, három nyelven: angolul, németül és franciául.

Maga a tény az, hogy van a Balaton partján egy jó vendéglő. Ezt a három nép számára más- és másféleképpen fordítják le.

Az angol szöveg ezt mondja: teázó, kitűnő ételek (tea-room).

A német szöveg így szól: sörcsarnok, üdítő italok (Bierhalle, Erfrischungen).

A francia szöveg ez: Bár, a legjobb borok. (Les meilleurs vins.)

Példája ez annak, hogyan kell fordítani, pontosan és híven. (Ami nekünk jó kocsma, az az angoloknak teaház, a németeknek sörcsarnok, a franciáknak — borozó.)

Egy népművészeti üzletben, melynek a vevőközönsége többnyire külföldiekből áll, ezt a fölvilágosítást kapjuk:- Minden nép mást keres. A németek a matyó kézimunkák iránt érdeklődnek, az angolok babákat vesznek (ötven fillértől száz pengőig vannak itt babák, melyeket Szegszárdon, Cegléden, Sopronban készítenek), de vannak az angolok között finom műértők is, kik a régi hímzéseket és kerámiát kedvelik, az amerikaiak zöme a színes, csillogó holmit vásárolja.

A vidék, a falu 'akossága is nagy számban özönlik fel. Minden törvényhatósághoz, elöljárósághoz felhívást küldtek, s a törvényhatóságok hivatalosan is képviseltetik magukat az országos ünnepen. Nincs falu, melyből ne utaznának föl legalább tízen-húszan kedvezményes jeggyel. A megszállt

46