Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1936
Mi mindent láttunk utóbb a pesti utcán? L áttunk egy feldöntött utcai telefonfülkét. A társaskocsi lódult neki, az döntötte föl, s olyan volt, mint egy agyongázolt állat. A telefonhuzalok úgy lógtak ki belőle, mint a belek, a készülék úgy hevert ott, szétzúzva, mint holmi koponya, s a széttört üvegek, elhajlott vasak a csontokat juttatták eszünkbe. Sokan haladtak el mellette önkéntelen sóhajjal, és sokan mondták: szegény. Láttunk élelmes pesti lurkókat az utcán, akik a kisszakasz megállónál három darab kisszakaszt árultak húsz fillérért. Bedobják a gépezetbe a húsz fillért, megforgatják a kis kereket, s ezért a két fillér haszon az övék. Befektetés semmi, mert a húsz fillért is a „pasas” adja. A két fillér a munkáért jár. Kifaggatjuk őket, mire költik a „rengeteg” pénzt. Egyik azt mondta, hogy téli ruhát szeretne venni magának, arra gyújt, másik a szülei házbéréhez rakja a két filléreket. Egy kicsi nagy bátran bevallotta, hogy ő bizony cukrot vesz a pénzen. Isten látja a lelkünket, ő reá se haragudtunk. Láttuk, hogy a budai hegycsuszamlás egyik legjobban veszélyeztetett Logodi utcai házában, az eltorlaszolt kapun cédula függ künn azzal a fölírással, hogy itt lakások kiadók. Zongorákat, pohárszékeket az ablakon keresztül emelgetik ki a menekülők, de a ház erős, áll, követeli az élethez való jogát, s máris új életek számára kínálkozik. Láttuk, amint a villamosban két egymással szemben ülő fiatal leány ápolgatta egymás kezét. Dobozból előszedték szerszámaikat, apró, görbe ollókat, reszelőt, lakkot, s mire a hosszú villamosút végére értek, mindkettőjük körme vörösen-fényesen ragyogott. Igaz ugyan, hogy többször be-be- vágtak egymás húsába, s a vér is kiserkedt ujjúkból, de hát oda se neki. Nem töltötték hiába az időt. Láttunk hóvirágot és erdei ibolyát a januári utcán. 398
