Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Másnap ismét fizet néhány lírát, s röpül a bárkán boldogan, vissza, századok messzeségébe, távol minden polgárosultságtól, minden műveltségtől.

így tart ez egy darabig. Ötödik napon, amikor a művész a halász kezébe adja a szokásos „viteldíjat”, az izmos olasz nem teszi zsebre a pénzt. Forgatja, nézi, labdázik vele. Egyszerre ezt mondja:

— Volna egy jó üzletem az úr számára.

A művész csodálkozik.- Nézze, signore - folytatja a halász - már napok óta fizet azért, hogy kivigyem a vízre. Ha vesz nekem egy motorcsónakot, mindig kijöhet velem ingyen, amikor csak akar. Egy barátomnak van éppen egy eladó. Olcsón megvehetné. Ilyen finom úrnak nem való ilyen ócska bárkán járni, mint ez.

Hiába magyarázta neki a művész, hogy ő éppen ezen az ócska bárkán akar járni, s hogy azt is el akarja felejteni, hogy motorcsónak van a világon, az olasz nem tágított. Egész nap a motorcsónak előnyeit magasztalta előtte.

Másnap a művész nem ment a bárkára.

Harmadnap a halász a szállójában kereste fel, hogy rábeszélje a motorcsónakra.

Negyednap ismét órák hosszat magyarázta neki, milyen jó üzletet csinálna.

Ötödnap a művész csomagolt, sietve elutazott Velencéből.

1935. november 26., kedd, 6. old.

Pesti utca

F

alusi ember kis szekérrel jött be a környékről. Burgonyát árul, s a zsákjai közt tiltott tejtermékeket is rejteget. Gépkocsik robognak körülötte, búgatnak, tükölnek, s ott áll búsan, bús lova mellett a körúton. Hallgatja a zajt, nézi a száguldozást. Roppant kicsinek, jelentéktelennek érezheti magát, s nagyon haragudhat, mert egyszerre fölkapja ostorát az ülésről, és pattintgatni kezd vele. Eleinte csak kicsiket, majd egyre erősebbeket csattintgat. Szinte legénykedik már, hogy megmutassa ennek a nagy390