Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Az egész városban alig láttunk falragaszt. Házak falán egyet sem. Hirde­tőoszlop is nagyon kevés van. Órák hosszat kutyagolgatunk, s még mindig nem tudjuk, mit játszanak a színházakban, mozikban. Végül is újságban kell megnéznünk. Sok szép fa van Bécsben, sok szép házkapu és kilincs. Bécs szagtalan. Minden nagyvárosnak van valamelyes egyéni szaga. Pá­rizs vajszagú, London faggyúszagú, Berlin olajszagú, Amszterdam sajtszagú, Zürich tejszagú, Madrid csokoládészagú, velence vízszagú, Budapest füst- és koromszagú. Bécset azonban állandóan szél járja, s elviszi a szagokat. Jó levegőjű város. Jó vizű város. Bécs jó város. Budapest szép város. 1935. november 7, csütörtök, 8. old. Pesti utca A templomtéren galambok szemelgetnek. Övék az egész tér. Ez az ő otthonuk. Szinte méltatlankodva kotyognak egymás közt, ha gyer­mek vagy felnőtt sétál el közöttük. A környék lakói nem is igen zavarják őket. Hallgatólag elismerték a galambok jogát ehhez a területhez. De íme, most egy varjú röppen a galambsereg közé. Egyedül van, mint a farkas a bá­rányok között, s a sok-sok galamb épp úgy fél tőle, mint sok-sok bárány az egy farkastól. Valamennyien felröppennek a fák ágaira, összebújnak néma izgalommal, s onnan lesik az ellenséget. A varjú most az egyedüli úr a téren. Magányosan sétál, eszegeti a magot. Egyszerre fogja magát, s ő is a fára röp­pen a galambok közé. A galambok egy szemvillanás alatt a földön vannak. A varjú egyedül fönn a fán. A varjú ismét leszáll, a galambok felröpülnek, majd a varjú újra a fára röpül, s a galambok hanyatt-homlok le a földre, így tart ez jóidéig. Valósággal „künn a bárány, benn a farkas”-t játszanak egymással. Talán így tartana napestig is, ha az iskolából kijövő gyerekek vé­384

Next

/
Thumbnails
Contents