Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Az jut eszünkbe, hogy mily ritkán vagyunk önfeledtek, s hogy mennyire szégyelljük, ha rajtakapnak ilyesmin. Szinte szeretnők utána kiáltani, hogy sebaj, mással is megesett már ilyesmi.

Este hat óra után, munkából jövet egy ember kapaszkodik fel a villamosra. Kábító, fülledt meleg van, nők, férfiak nyögnek, sóhajtoznak, jajgatnak a melegtől. A kisszakasz kis szakasza tömve van utassal. Gyűlölettel tekintenek az újonnan érkezőkre, s legszívesebben lehajigálnák őket a lépcsőn. Most azonban mindenki tisztelettel húzódik még összébb, s a vezető is segítségére siet az érkezőnek. Sánta ember, mankó van a hóna alatt. Jó időbe telik, amíg az első lépcsőre feljut, szegény. Csakhogy nem csupán mankója van, van egy kétélű, hatalmas fűrésze, egy ásója meg egy kapája is. Ezeket mind felhozza a kocsiba. Egyszerre jókora üres tér támad körülötte. Néma tisztelettel tekintenek az érkezőre. Többen le is szállnak, csakhogy helyet adjanak neki. Csupán egy szót kellene szólnia, egy mozdulatot tennie, s az egész kocsi kiürülne, átengednék neki az összes helyeket. Ez az ember maga volt a gyöngeség, s maga volt az erő is, egy személyben. Sajnálták testi hibájáért, s féltek éles szerszámaitól. Az emberi érvényesülés minden eszköze birtokában volt. Jó helyet a zsúfolt kocsiban mindenesetre sikerült szereznie.

Szombat éjjel fiatal lány lép fel a villamos első tornácára, a vezető mellé. Üggyel-bajjal bedobja az érmét a perselybe, s közben féltő gonddal ügyel, nehogy meggyűrődjék az újonnan készült szép, női fátyolruha, melyet fogasra akasztva visz a kezében. Női ruhaszalonból viszi a ruhát, megrendelőjének. Siet, mert attól tart, hogy a késedelem alatt a hölgy esetleg lemarad szombat esti szórakozásáról. A kislány vigyáz a ruhára, félti minden félszállótól. A vezető végül is megszánja, elveszi kezéből a ruhát, felakasztja maga mellé az ablakra. A ruha ott lóg, ott himbálózik a kocsiban teljes pompájában, kipeckelt, buggyos ujjávai, habosán, hosszan, mint valami testetlen álom. Egyszerre azonban azt látjuk, hogy a kocsi minden nőutasa a varázsa alá kerül, s nyugtalankodni kezd. A nők lassan kiszivárognak a kocsi belsejéből is, s mint pillék a fényt, úgy veszik körül a ruhát. Megfogják, körű [tapogatják, méricskélik arasszal, nézegetik. A ruha általános sikert arat. Néhányan irónt, papírt kapnak elő, s hevenyészve rajzolgatni kezdenek. Bizonyos, hogy rövid néhány nap múlva egész csomó hasonló ruha

375