Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Kedves arcú leány két kisfiút vezet kézen fogva a jobb- és baloldalán. Az egyformán öltözött angol kabátos fiúcskák egyike ötéves lehet, a másik három. A leány csaknem teljesen kifeszíti két karját, mert az egyik gyerek jobbra húzza őt, a másik balra, s így hárman úgyszólván az egész járdát elfogják székében. A két kisgyerek egyforma mozdulattal cibálja a leányt, s egyformán hangosan keservesen bőg, mintha hangjuk s mozdulatuk gépre járna, és kettejüket egyazon szerkezet szabályozná.

Aki látja-hallja őket, mosolyog. A leány is mosolyog.- Mi bajuk? - kérdezik megértő jóindulattal az arra menők a leánytól.- A nagyobbik megbotlott, s kicsit megütötte a térdét - felel a leány -, azért sír, a kicsi pedig azért sír, mert a nagyobbik sír. Mindig így csinálja. Ha a nagyobbik nevet, ő is nevet, ha az sír, ő is elfakad sírva, pontosan úgy, mint a másik. Már ismerem. Nem is próbálom csitítani. Ha majd a nagyobbik elhagyja a sírást, ő is majd abbahagyja ...

1935. március 20., szerda, 8. old.

Körkép

M

inden évben újra örülni kell neki. Újra kell őt üdvözölni, földig hajolni előtte. Tavasz van. A régi pogányok módjára bátran és őszintén ujjongunk a tavasz jöttére. Külön tavaszi ünnepségeket kellene rendezni, hogy ne csak a költők dicsérjék őt verseikben, hanem mi is mindnyájan, akik élünk, tudjuk és tudomásul vegyük, hogy mit jelent testünk- nek-lelkünknek a tavasz.

A szemünk, az orrunk, a szájunk, minden érzékszervünk hálásan köszönti őt. Hajnalban már madárcsicsergésre ébredünk. Megváltozott a világ. A gyerekek versenyt csivognak a madarakkal. Az utcán lovak abrakolnak, elégedetten. A nyitott boltajtókon át illat-hangverseny árad. A borbély fehér köpenyben futkos a napfényben, inasgyerekek fütyörésznek az úttesten, futókák száguldanak a járdán, ibolyaszemű kisbabák versenyt ásítoz359