Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

táztak olyan harsogva. Hiába, furcsa világban élünk. Ismeretlen emberek között. Sohase tudhatjuk, mi az, amiért valaki sír, amiért nevet.

A körúton fiatalember megy. Mindenki ijedten tér ki előle, s messzire elkerüli, mint a bélpoklost. Pedig kedves arcú, egészséges fiatalembernek látszik. Csakhogy kezében dupla csövű vadászfegyvert visz, s úgy tartja, mintha a következő pillanatban el akarná sütni. A fiatalembernek bizonyára esze ágában sincs ez, minden valószínűség szerint meg sincs töltve a fegyver, de azért mindenki, aki szembe találkozik vele, izgatottan szalad el előle. Sikerült nyugtalanná tennie az egész utcát. Egy pillanatra éreztünk valamit abból, amit így hívnak: „fegyverek hatalma”.

1934. október 24., szerda, 6. old.

Élőképek

A pesti utcán évente kétszer - rendszerint tavasszal és ősszel-sor kerül a körúti fák aljának megtisztítására. Jön két munkás vastag kötelekkel, csákánnyal, vaskampóval. Néhány centiméternyire fölemeli a fákat védő vasrácsot, vaskampóra akasztja, hogy fönnakadjon, ezután a földön fekvő kerek rácsos részt széjjelhúzza. Kora reggel óta vagy ötszáz fa körül végeztek ilyen műtétet a Vilmos császár úton meg a Károly király úton. Ou- tánuk két másik munkás jön, s összesöpri a szemetet, majd ismét helyére rakja a vasrácsot. Néhány nap múlva azonban ismét tele van mindenféle hulladékkal.- Mit találtak az ötszáz fa körül? - faggatjuk a munkásokat. - Találtunk két egyfillérest - mondják. - Ennyi az egész zsákmány. Sok-sok cigarettavéget, elhasznált villamosjegyet, száraz falevelet, gesztenyehéjat. És gombát. Egész jó gombát. Csaknem mindegyik rács alatt nő néhány szem csiperkegomba.

330