Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

múlt század valamelyik élclapjának egyik jól ismert alakja. Ellenállhatatlanul nevetséges.

Öreg nénike botorkál a hepehupás budai utcán. Legalább százesztendős. Egyik kezében görcsös bot, másikkal egy pöttöm kisfiú kezét fogja. Vagyis inkább az az övét. A kisfiú éveit még csak hónapokkal lehet mérni. Ha sokat mondunk, sem lehet több tizennyolc-húsz hónaposnál. Kis zöld vargakötény van előtte, s olyan, mint valami komoly, törpe mesterember. Teljes tudatában van felelősségének.Tudja, hogy ő most egy magával tehetetlen, öreg anyókát vezet, s ha nem vigyáz, a legnagyobb baj történhetik. Még sohase láttunk ilyen felnőtt apróságot. Igazi férfi. Tudja a kötelességét. Ez megállja majd helyét az életben. Az anyóka is teljesen rábízza magát.

Az egyik Duna-parti fatörzsre irkalapból kitépett papírszeletkét ragasztottak, s erre gyermekesen ügyetlen írással ezt írták: „Rózsadombon tíz szobás villa eladó.” Mármost azt szeretnék tudni, hogy az, aki a villát eladja, mit gondol, ki veszi meg a tízszobás villát. Talán olyan valaki, aki fatörzseken szokott érdeklődni megvásárolandó tízszobás villák után? Ez ideig még csak ajánlkozó mosónők és takarítónők hirdetéseit olvastuk fatörzseken. Hová jutottak szegény tízszobás villák ...-i.

1934. október 19., péntek, 6. old.

328